Madarak és gyilkosok

Jo Nesbo: Vörösbegy

Elolvastam: 2011. március 14.

A krimikkel általában bajban vagyok, mert szerintem nehéz közöttük jót találni, általában egy sémára mennek és az embernek nincsen kedve végigolvasni sem... Aki hasonló problémákkal küzd, az szerintem szemezgessen a skandináv sorozatból.

Jo Nesbo könyvével próbálkoztam be az utóbbi napokban. A borító már sejteti a történet véres-fagyos hangulatát, emellett ez a majdnem horogkereszt is enged következtetni a sztori jellegére. Jo Nesbo eredeti foglalkozását tekintve focista, ám foglalkozott már zenéléssel, közgazdasággal, van katonai múltja, mostanában pedig krimiket ír. A Vörösbegy az első könyve, ami megjelent nálunk. 

Két fő szálon fut a cselekmény: az egyik napjainkban játszódik, egy alkoholista, lepattant, ám de nagyon magas rendőr gyilkossági ügyben nyomoz, a másik pedig a 2. világháború utolsó éveiben a norvég frontkatonák maréknyi csoportjának hányatott sorsát göngyölíti fel. A végén természetesen minden mindennel összefüggésben lesz - gondolom, nem árulok el ezzel semmit, ezt akár előre borítékolni lehet. Harry Hole nyomozót ismerős szereplőként üdvözölhetjük: a tipikus lecsúszott, alkoholproblémával küzdő, ám szakmájában eredeti, éles eszű, csavaros gondolkodású, kifejezetten önfejű rendőr, aki emellett még magányos is, így nyitott az új szerelemre is. 

A könyv feléig azt hittem, hogy sablonos sztori lesz, semmi újat nem fogunk belőle megtudni, ráadásul ismerjük is a gyilkost, csak azt kell végigkövetnünk, hogyan ébred rá Hole nyomozó is az összefüggésekre, így inkább csak a társadalmi fricskákra és a világháborús háttérinformációkra koncentráltam. Aztán a felénél bekapcsolódtam a nyomozásba, mert kiderült, aminek ki kell: senki sem az, akinek látszik, mindenki tud valamit, amit nem mond el, van, aki nem mond igazat, és aki átlát(na) a szitán, azt félre akarják állítani az útból.

Kedvenc szereplőm egyértelműen a nyomozó, annak ellenére, hogy egyáltalán nem újszerű figura, van benne fantázia.

A végére egy egész klassz kis krimi kerekedett ebből az egészből. Összességében azt mondom, hogy pozitívan csalódtam egy focistában, miközben elolvastam egy jó krimit, együtt dideregtem a szereplőkkel Skandinávia jéghideg városaiban, ahol még áprilisban javában esik a hó, vérfagyasztó gyilkosságoknak lehettem szemtanúja, miközben bepillantottam az 1943/44-es keleti frontvonal eseményeibe is. Kezet fogtam a Norvégiába látogató amerikai elnökkel, beültem egy kocsmába, ahol az ezredvégi neonácik gyülekeznek és pocskondiázzák a kormány intézkedéseit, majd ex-frontharcos, idős emberekkel ittam kávét a szoba melegében. 

"Harry Hole nyomozó egy ritka ügyletről szerez tudomást: valaki egy különleges, nagy hatóerejű, Märklin márkájú puskát rendelt. Mind kiderül, a megrendelő egy nyolcvanhoz közeledő férfi, aki a második világháború idején a németek mellett harcolt a keleti fronton. Gyilkosság, bosszú, árulás… Aggastyán korú nemzetiszocialisták és fiatal neonácik… A második világháború keleti frontja és a modern Oslo… Egykori frontharcos átvágott torokkal…Több, időben és térben egymástól messze eső történés vezeti el a sokszor önmaga gyengeségeivel is megküzdeni kénytelen nyomozót egy vakmerő merényletet tervezőjének leleplezéséhez. Csak Norvégiában több, mint 100.000 példányban kelt el!"

 8/10

A mű eredeti címe: Rodstrupe
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2008
Sorozat: Skandináv krimik
Oldalak száma:  448   
Puhafedeles