A gyertyák csonkig égnek

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Elolvastam: 2010. december 17.

Már régóta szemezgetek Márai egyik leghíresebb regényével, hiszen csak a Füveskönyv került eddig a kezembe, azt azonban nagyon szeretem mind a mai napig. És hogyan választottam a sok-sok műve közül? A gyertyák csonkig égnek címűt adják nálunk a színházban, és szeretném a jövőben megnézni, így jónak láttam először elolvasni.

A regény két hetvenen túli barát beszélgetéséről és emlékezéséről szól, nagyrésze egy este alatt játszódik, pontosan annyi ideig, amíg a templomi gyertyák is csonkig égnek. A két agg férfi gyermekkora óta ismeri egymást és elválaszthatatlan barátok is voltak a húszas éveikig, az egyik szegény, a másik gazdag, az egyik igazi, várbeli katona, a másik művészlelkű. Mindaddig barátok, amíg egy napon egy vadászat közben szörnyű dolog nem történik, egy végzetes árulás....

Ezt és ennek a körülményeit járja körül ez a -tulajdonképpen - emlékezés.
Ami számomra egyre furcsább volt, ahogy a szövegben haladtam, hogy ez tulajdonképpen egy monológnak is felfogható, hiszen csak egyikük szemszögét ismerjük meg, míg a másik bőszen hallgat. Egyrészt el nem tudom képzelni, hogy valaki negyven év távlatából elutazik a valaha volt barátjához, hogy hallgassa egy estén keresztül. Hiszen kíváncsi lettem volna az érem másik oldalára is! Másrészt közben azon kezdtem gondolkodni, hogy a hallgatás is beszédes lehet....

Emellett szép gondolatokat, nagy igazságokat puffogtat nekünk Márai a barátság, hűség, árulás, öregedés és élet kategóriákban, lehet, hogy egyeseknek ez erőltetett, de én nem tudok betelni vele. Imádom. Boldoggá tesz a tudat, hogy ha ma bizonyítottan nem is feltétlen, de egykor élt egy ember, aki látott, érzett és tudott. Mindezt egyszerre.

És hogy létezik-e a való világban igazi barátság? Akire vágyunk mindannyian: a kezdetektől tiszta, hűséges, odaadó, ragaszkodó barátra, akiben bízhatunk.  Nem érdekes, hogy az emberek többsége ilyen barátra vágyik és vár, mégsem tud ilyen lenni senki, hiszen csalódást okozunk, félreértéseken örökre megsértődünk, bántunk és hazudunk, elhagyunk és elfelejtünk. Azt tesszük, amitől mind a legjobban félünk.

"Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül."

10/10