Vajon a pénz mindent visz?

John Galsworthy: A Forsyte saga

Elolvastam: 2010. augusztus 31.

Nagyvonalakban 1200 oldalas eposz egy tipikus felső-középosztálybeli nagycsalád életéről. Akit egy kicsit is megérint ez a korszak vagy szeretne többet tudni róla, annak mindenképpen elolvasásra ajánlom, még akkor is, ha kicsit bő lére eresztették. A "dinasztia"-alapító idő Jolyon gyermekei képezik a történet gerincét, ám a regény 4 nemzedéken ível át. Tuladjonképpen addig tart, amíg az utolsó is ki nem leheli lelkét, az átlagos életkoruk 85, de legidősebb tagjuk a 100 évet is túlszárnyalja.

A könyv elején kihajtható családfa díszeleg, ami máris rávilágít a szereplők egymáshoz való viszonáyra, azonban a házasságok-válások tekintetében is előre okosakká válunk, így néhány csattanó-félét máris lelőtt előttünk a szerző. 

Babits Mihály összefoglaló jellemzése szerint „Alig képzelhető író, Galsworthynál, egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú. Nemes tónus, de középszerű érdekesség jellemezte számomra minden művét; a közönség viszont ugyanezeket a műveket magas szépségű, és mégis könnyű, jó olvasmányoknak találta. (Forrás: Wikipedia)

Ebben teljesen egyet kell értsek, hiszen semmilyen különleges fordulat vagy csavar nem található ebben az igen hosszú műben, így az első könyv után én máris tartottam egy kis pihenőt. Igazán a 2. könyv olvasása közben szerettem meg a családot, a 3. könyv fő cselekményét pedig szinte előre kitaláltam.

Mindazontúl, hogy igen klasszikus értelemben vett családregényről beszélünk, egy mindenki megigéző szépséges hölgy, bizonyos Irén körül forog minden (és minden férfi) ebben a történetben, akinek viszonylag változatos szerelmi élete bolygatja meg az amúgy meglehetősen konzervatív család mindennapjait. El sem tudom képzelni, mi lehetett Irénben ennyire ellenállhatatlan, hogy a férfiak eszüket vesztették érte (szó szerint), de számomra semmilyen különösebb jellembeli vonásról, humorról vagy hasonlóról nem tett bizonyítást. 

A legkülönlegesebb karakter kétségkívül a hideg-rideg Soames, a 3. generáció tagja, aki a fiatalabbak közül leginkább rögeszmésen ragaszkodik a tulajdonjoghoz és tulajdonaihoz. Az élet értelme talán az utolsó oldalakon válik nyilvánvalóvá számára, ám - érzelmek híján egy percig sem érzi át környezet motivációját. Tulajdonai mondhatni mindvégig rendben vannak, ám boldogság társul-e hozzájuk.....? 

Kedvenc karaktereim kétségkívül a nagynénik voltak, különösen a korán elhalt (legalábbis oldalszám alapján) Anna néni, de a többieket is kedveltem. Ki ne vágyna minden családba néhány ilyen locsi-fecsi, szívderítő, mindig elérhető öregasszonyokra? 

A legutálatosabb szereplő címért fej-fej mellett futottak a lókötő George és a már előbb is emlegetett Soames. 

A legmulatságosabb címet pedig kétségkívül James nyerte el, aki mindig mindenből kimaradt (még abból is, ami az orra előtt történt) és neki soha senki semmit nem mondott el. 

Az utolsó könyvben a fiatalok közötti szerelmi huza-vona már kicsit sok volt a jóból, főleg azért, mert úgy tűnt, Irén mélységes fájdalmaitól már sohasem szabadulunk (megj.: így is lett), de azért szerettem őket, a maguk módján aranyosak voltak.

A többi szereplőről ne ejtsünk most szót, legyen elég annyi, hogy ez a gyönyörű nagy család, akik a jelképévé váltak a tulajdonközpontú, jómódú, befektetéseket és földbirtokot igaz szerelemmel kezelő viktoriánus családoknak, ám végül gyermekeik léhasága, újszerű szemlélete és kitörni vágyása miatt a család szinte darabokra hullott....

A Forsyte-Saga A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében valóságos mondává, legendává, "szágává" szövi a Forsyte-család egymást követő nemzedékeinek történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető. Életeleme a pénz, a vagyon, melyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal meg akar őrizni. A Forsyte-regényeket az író két ciklusba foglalta össze. Az első ciklus a Forsyte-Saga, mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó), továbbá két intermezzóból, közjátékból, összekötő elbeszélésből áll. A cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és ifjabb Jolyon, a művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az első világháború utáni nemzedék lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia jellemző vonásait tünteti fel.

9/10