Ki vagy te, Orlando?

Virginia Woolf: Orlando

Elolvastam: 2010. szeptember 25.

Nagyon büszke vagyok magamra, hogy elolvastam ezt a könyvet. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok gondolni egy regényre. Soha ezelőtt nem találkoztam Virginia Woolf írásaival, de az élettörténete ismeretében már régen szemeztem a polcon vele. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy falat.Nagyon kevésnek érzem magam ahhoz, hogy bármiféle elemzésbe vagy magyarázatba belefogjak. 

Virginia Woolf az öngyilkosságot elkövetett híres művészek táborába tartozik. Egész életében depressziós hangulatzavarban, mentalis betegségekben szenvedett (egészen pontosan utólag bipolárisnak gondolják), mígnem 1940-ben bombatalálat érte londoni lakásukat és rodmelli kertjüket egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek annyira megviselték, hogy öngyilkos lett: 1941. március 28-án kövekkel megrakva zsebeit a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse folyóba ölte magát. A holttestét április 18-ig nem találták. Férje, Virginia hamvait, a rodmelli kerjükben egy fa alá temette el. Férjének hagyott utolsó levelében ezt írja:

I feel certain that I am going mad again. I feel we can't go through another of those terrible times. And I cant recover this time. I begin to hear voices, and I can't concentrate. So I am doing what seems the best thing to do. You have given me the greatest possible happiness. You have been in every way all that anyone could be. I don't think two people could have been happier 'til this terrible disease came. I can't fight any longer. I know that I am spoiling your life, that without me you could work. And you will I know. You see I can't even write this properly. I can't read. What I want to say is I owe all the happiness of my life to you. You have been entirely patient with me and incredibly good. I want to say that — everybody knows it. If anybody could have saved me it would have been you. Everything has gone from me but the certainty of your goodness. I can't go on spoiling your life any longer. I don't think two people could have been happier than we have been. V.

Az Orlando egy nagyon nehezen érthető és összetett regény. A főszereplő, Orlando, 400 éven keresztül éli világát, látja és/vagy résztvesz Anglia nagy történelmi eseményein, szerelmes lesz, gyereket szül, és a többi.  Mindközben végig max. 36 évesnek állítja magát (ha jól emlékszem). A könyv első felével viszonylag jól haladtam, mert nagyon olvasmányos, jó stílusban megírt mű, de végig azt éreztem, hogy nem nagyon látom a konkrét célt. Az írónő asszociációi olyan lazák, hogy mindenről eszébe jutott valami, így lazán siklottunk térben és időben szinte céltalanul. Aztán a könyv felénél, amikor Orlando Törökországban nőként ébredt, én is ráébredtem, hogy ezt nem elég egyszer elolvasni. Orlando volt közben szinte minden és mindenki, az élet érdekes és nagy kérdéseinek boncolgatása mellett próbálja megfejteni a ki vagyok, miért vagyok kérdéskört. Persze neki se sikerül. Egyébként Virginiának magának is volt kapcsolata nővel, állítólag ő ihlette az Orlando megírására.

A végén már napi 3 oldalt tudtam belőle olvasni körülbelül, mert szinte szédültem tőle. 

Ez lehet ciki, de én többnyire a kevéske szabadidőmben olvasok mindenféle külső nyomás nélkül és egyszer átrágtam magam rajta, de nem valószínű, hogy nekifogok újra, mert azért nem volt olyan hatalmas élvezet.

6/10

Játék!!

 

Köszönöm Fiorellának, hogy gondolt rám!

"Egy szórakoztató játékra hívja az orosházi Justh Zsigmond Könyvtár a játékos lelkületűeket.

Röviden a lényeg: A veszítsd el a könyved! játék részeként a könyvtár „nyitott könyvtári napok” programsorozatot indított, s október 9-én remek programokkal várják az érdeklődőket. Lesz bloggerek közötti kerekasztal-beszélgetés, párbeszéd könyvekkel kapcsolatban, és sok minden, ami az olvasással összefügg, köztük az alábbi játékot érintő témák boncolgatása.

Aki részt akar venni a játékban, nincs más dolga, mint bejegyzésben vagy e-mailben az alábbi 5 szóra, ill. témára asszociációkat alkotni. A feladathoz hozzátartozik, hogy miután megírtad a bejegyzést, nevezz meg 5 másik bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére. S ha mindez nem lenne elég, a hab a tortán, hogy a játékban részt vevők között kisorsolnak egy három könyvből álló könyvcsomagot a Partvonal Kiadó jóvoltából."

Olvasás: bármikor, bárhol, izgalom, élmény, történet, intelligencia, 

Kortárs magyar irodalom: Schäffer Erzsébet, Lévai Katalin

E-könyv: modern, újdonság, jövő, változatos, olcsó, személytelen

Könyves blogok: érdekes, hasznos, barátok, közösség, figyelemfelhívó, elgondolkodtató, vélemény

Könyvtár: csend, nyugalom, illat, nyitvatartás, választék

Köszönöm a játékot!

Az én meghívottaim: Heloise, F-Andi, Amilgade, Bernadett, Móni

Isten tényleg mindent lát?

Viviane Villamont: Kisdarázs

Elolvastam: 2010. szeptember 17.

Kisdarázs, Kisdarázs,
Orra hegyén pattanás,
Nincsen neki szárnya,
Nem repül a bálba.

A II. világháború utáni években járunk a vidéki Franciaországban valahol egy eldugott kis faluban. Viviane története bárhol és bármikor játszódhatna, a probléma sajnos ma is aktuális: felelőtlen és önző szülők és egy tragikus sorsú kisgyerek.

Egyes szám első személyben olvashatjuk egy pici lány életének 4 kőkemény évét, amelyben elhagyja édesanyja, majd elválnak a szülei, miközben egy az egyház által fenntartott árvaházba kerül. A fülszöveg szerint ez a francia írónő saját életét elbeszélő regény. Sok helyen olvastam, hogy a szöveg túl egyszerű. Számomra mégis sok irónia, nagy igazság megjelenik a regényben, egyébként szerintem egy 5-6 éves kislány szájába túl komoly, egy felnőtt szájába pedig túl egyszerű szöveg - valahogy így lehetne elhelyezni. Lehetséges, hogy egy felnőtt agy próbált gyermekérzelmeket előhívni, gyermekemlékeket megjeleníteni, de mégis ott bujkál valahol a többet élt ember bölcsessége. Akinek már tudnak nagyot hazudni, aki átlát a szitán.

 

Emellett ez egy apácás könyv, néhol Diderot-tól Az apácát idézte számomra. Nem vagyok valami nagyon jártas szerzetes-apáca kérdésben, de mégis elgondolkodtató, hogy ezt a zárt világot miért tüntetik fel sokan (akik beleláttak) olyan negatív színben. Mert itt nem látszik a kegyetlenség? Isten valóban mindent megbocsát néhány Üdvözlégy árán? Azt gondolom, sokan ismernek olyan "mélyen vallásos" embert, aki a bármikor-enyém-a-feloldozás jegyében embertelenebb, mint a többi. Hiszen erről szól a történelem: Isten nevében bármit lehet. Egy pár alkalommal kinyílt a zsebemben a bicska....

A kedvenc szereplőm mindenképpen Viviane volt, akár az írónő, akár a gyerek-Viviane-t nézzük (mikor melyikből volt több), hiszen olyan tiszta és ártatlan mindvégig, hogy jó olvasni. Úgy éreztem, az apját többször próbálták pozitív karakterként beállítani, ezt betudom a csaknem feltétlen gyermeki szeretetnek, ami sok mindent megbocsát, ám számomra majdnem olyan bűnös volt, mint az anya. Ha alkohollal átitatott agyát arra használta volna, hogy valóban a gyereke érdekeit nézi, sokkal könnyebb élete lehetett volna Kisdarázsnak. Az anyjáról nyilván szót sem ejtek, mert nem érdemli meg.

Összességében rövidke, nagyon haladós olvasmány, ám néhol annyira dühítő és indulatokat ébresztő, hogy muszáj letenni. Érdemes elolvasni, mert sok elgondolkodtató üzenetet hordoz magában. De a belőle készült filmet akkor sem nézem meg. Egyvalamit hiányoltam: miért a Darázs és a Kisdarázs....?

Fülszöveg:

Viviane Villamont-nak ez az első regénye francia kritikusai szerint igazából önéletrajz, egy boldog, bár különös falusi gyerek és egy boldogtalan zárdanövendék története. Ebben a vérlázítóan komisz sorsú kislányban annyi életöröm, erő, humor és tehetség van – írójában pedig könnyedség, nyelvi lelemény és ha úgy tetszik, vagányság –, hogy szerencsére jobban hasonlít Ajar vagy Queneau gyerekszereplőire, mint a világirodalom tragikus gyerekhőseire.

8/10

Pályakezdő férjkereső vagyok.....

Jane Austen: A klastrom titka

Elolvastam: 2010. szeptember 4.


Szeretem Jane Austent és szerintem ez a regénye amilyen rövidke, olyan nagyszerű. Természetesen mi másról lehetne szó újfent, mint a férjvadászatról, ám a lehető legaranyosabb megközelítésben: egy elképesztően naiv, sokszor butácska "hősnő", Catherine Morland szemszögéből - nem is vagyok benne egészen biztos, hogy felfogta a dolog jelentőségét.

A könyv első felének középpontjában Isabellával való barátsága áll, miközben egy kis üdülővárosban, Bath-ban mindketten próbálgatják a szerencséjüket, Isabella valóságos nagyvilági nő módjára és igyekszik belerángatni imádott barátnőjét mindenbe. Néha sikerül is, hála szegény Catherine szerény logikájának és elképesztő jóindulatának, ám természetesen a végén minden jó, mert jó a vége. Közben persze Austen elragadó humorral fűszerezi főszereplőnk kalandozásának perceit.

Kedvenc szereplőm Henry Tilney, hősnőnk szívszerelme, aki azonban sokáig sorban állt ott, ahol a logikát osztogatták, így menekült meg kettejük szerelme. Austen csípős humorral, meglepő éleslátással szerelte fel, a leírások alapján jóképű, és bele van építve a hűség, ami lelkész szakmájából is következik. A tökéletes pasi. Egyetlen hibája az, hogy fogalmam sincs, mit eszik Cathrinen, bár Austen magyarázata elfogadható: a szerény képességek a férfiúi önérzetet építik....
A legnegatívabb szereplő Isabella lenne, engem hidegen hagyott az egyénisége, hiszen a nők ma is ilyen: pénz, pénz, pénz, hatalom és ezért könyököl, a amíg teheti. A bátyja viszont..... na attól a hideg kirázott. A jellemábrázolás szuper, tényleg indulatba hozott.
A klastrom titka pedig sokáig nem esett le, de végül ráébredtem, hogy Catherine egy igazi gyerek, baba-lelke van, egyedül azt sajnálom, hogy ennyi idősen férjhez megy....
Klassz könyv.

 

10/10

Vajon a pénz mindent visz?

John Galsworthy: A Forsyte saga

Elolvastam: 2010. augusztus 31.

Nagyvonalakban 1200 oldalas eposz egy tipikus felső-középosztálybeli nagycsalád életéről. Akit egy kicsit is megérint ez a korszak vagy szeretne többet tudni róla, annak mindenképpen elolvasásra ajánlom, még akkor is, ha kicsit bő lére eresztették. A "dinasztia"-alapító idő Jolyon gyermekei képezik a történet gerincét, ám a regény 4 nemzedéken ível át. Tuladjonképpen addig tart, amíg az utolsó is ki nem leheli lelkét, az átlagos életkoruk 85, de legidősebb tagjuk a 100 évet is túlszárnyalja.

A könyv elején kihajtható családfa díszeleg, ami máris rávilágít a szereplők egymáshoz való viszonáyra, azonban a házasságok-válások tekintetében is előre okosakká válunk, így néhány csattanó-félét máris lelőtt előttünk a szerző. 

Babits Mihály összefoglaló jellemzése szerint „Alig képzelhető író, Galsworthynál, egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú. Nemes tónus, de középszerű érdekesség jellemezte számomra minden művét; a közönség viszont ugyanezeket a műveket magas szépségű, és mégis könnyű, jó olvasmányoknak találta. (Forrás: Wikipedia)

Ebben teljesen egyet kell értsek, hiszen semmilyen különleges fordulat vagy csavar nem található ebben az igen hosszú műben, így az első könyv után én máris tartottam egy kis pihenőt. Igazán a 2. könyv olvasása közben szerettem meg a családot, a 3. könyv fő cselekményét pedig szinte előre kitaláltam.

Mindazontúl, hogy igen klasszikus értelemben vett családregényről beszélünk, egy mindenki megigéző szépséges hölgy, bizonyos Irén körül forog minden (és minden férfi) ebben a történetben, akinek viszonylag változatos szerelmi élete bolygatja meg az amúgy meglehetősen konzervatív család mindennapjait. El sem tudom képzelni, mi lehetett Irénben ennyire ellenállhatatlan, hogy a férfiak eszüket vesztették érte (szó szerint), de számomra semmilyen különösebb jellembeli vonásról, humorról vagy hasonlóról nem tett bizonyítást. 

A legkülönlegesebb karakter kétségkívül a hideg-rideg Soames, a 3. generáció tagja, aki a fiatalabbak közül leginkább rögeszmésen ragaszkodik a tulajdonjoghoz és tulajdonaihoz. Az élet értelme talán az utolsó oldalakon válik nyilvánvalóvá számára, ám - érzelmek híján egy percig sem érzi át környezet motivációját. Tulajdonai mondhatni mindvégig rendben vannak, ám boldogság társul-e hozzájuk.....? 

Kedvenc karaktereim kétségkívül a nagynénik voltak, különösen a korán elhalt (legalábbis oldalszám alapján) Anna néni, de a többieket is kedveltem. Ki ne vágyna minden családba néhány ilyen locsi-fecsi, szívderítő, mindig elérhető öregasszonyokra? 

A legutálatosabb szereplő címért fej-fej mellett futottak a lókötő George és a már előbb is emlegetett Soames. 

A legmulatságosabb címet pedig kétségkívül James nyerte el, aki mindig mindenből kimaradt (még abból is, ami az orra előtt történt) és neki soha senki semmit nem mondott el. 

Az utolsó könyvben a fiatalok közötti szerelmi huza-vona már kicsit sok volt a jóból, főleg azért, mert úgy tűnt, Irén mélységes fájdalmaitól már sohasem szabadulunk (megj.: így is lett), de azért szerettem őket, a maguk módján aranyosak voltak.

A többi szereplőről ne ejtsünk most szót, legyen elég annyi, hogy ez a gyönyörű nagy család, akik a jelképévé váltak a tulajdonközpontú, jómódú, befektetéseket és földbirtokot igaz szerelemmel kezelő viktoriánus családoknak, ám végül gyermekeik léhasága, újszerű szemlélete és kitörni vágyása miatt a család szinte darabokra hullott....

A Forsyte-Saga A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében valóságos mondává, legendává, "szágává" szövi a Forsyte-család egymást követő nemzedékeinek történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető. Életeleme a pénz, a vagyon, melyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal meg akar őrizni. A Forsyte-regényeket az író két ciklusba foglalta össze. Az első ciklus a Forsyte-Saga, mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó), továbbá két intermezzóból, közjátékból, összekötő elbeszélésből áll. A cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és ifjabb Jolyon, a művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az első világháború utáni nemzedék lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia jellemző vonásait tünteti fel.

9/10