2010. szeptember 18., szombat

Isten tényleg mindent lát?


Viviane Villamont: Kisdarázs

Elolvastam: 2010. szeptember 17.


Kisdarázs, Kisdarázs,
Orra hegyén pattanás,
Nincsen neki szárnya,
Nem repül a bálba.


A II. világháború utáni években járunk a vidéki Franciaországban valahol egy eldugott kis faluban. Viviane története bárhol és bármikor játszódhatna, a probléma sajnos ma is aktuális: felelőtlen és önző szülők és egy tragikus sorsú kisgyerek.
Egyes szám első személyben olvashatjuk egy pici lány életének 4 kőkemény évét, amelyben elhagyja édesanyja, majd elválnak a szülei, miközben egy az egyház által fenntartott árvaházba kerül. A fülszöveg szerint ez a francia írónő saját életét elbeszélő regény. Sok helyen olvastam, hogy a szöveg túl egyszerű. Számomra mégis sok irónia, nagy igazság megjelenik a regényben, egyébként szerintem egy 5-6 éves kislány szájába túl komoly, egy felnőtt szájába pedig túl egyszerű szöveg - valahogy így lehetne elhelyezni. Lehetséges, hogy egy felnőtt agy próbált gyermekérzelmeket előhívni, gyermekemlékeket megjeleníteni, de mégis ott bujkál valahol a többet élt ember bölcsessége. Akinek már tudnak nagyot hazudni, aki átlát a szitán.



 
Emellett ez egy apácás könyv, néhol Diderot-tól Az apácát idézte számomra. Nem vagyok valami nagyon jártas szerzetes-apáca kérdésben, de mégis elgondolkodtató, hogy ezt a zárt világot miért tüntetik fel sokan (akik beleláttak) olyan negatív színben. Mert itt nem látszik a kegyetlenség? Isten valóban mindent megbocsát néhány Üdvözlégy árán? Azt gondolom, sokan ismernek olyan "mélyen vallásos" embert, aki a bármikor-enyém-a-feloldozás jegyében embertelenebb, mint a többi. Hiszen erről szól a történelem: Isten nevében bármit lehet. Egy pár alkalommal kinyílt a zsebemben a bicska....




A kedvenc szereplőm mindenképpen Viviane volt, akár az írónő, akár a gyerek-Viviane-t nézzük (mikor melyikből volt több), hiszen olyan tiszta és ártatlan mindvégig, hogy jó olvasni. Úgy éreztem, az apját többször próbálták pozitív karakterként beállítani, ezt betudom a csaknem feltétlen gyermeki szeretetnek, ami sok mindent megbocsát, ám számomra majdnem olyan bűnös volt, mint az anya. Ha alkohollal átitatott agyát arra használta volna, hogy valóban a gyereke érdekeit nézi, sokkal könnyebb élete lehetett volna Kisdarázsnak. Az anyjáról nyilván szót sem ejtek, mert nem érdemli meg.



Összességében rövidke, nagyon haladós olvasmány, ám néhol annyira dühítő és indulatokat ébresztő, hogy muszáj letenni. Érdemes elolvasni, mert sok elgondolkodtató üzenetet hordoz magában. De a belőle készült filmet akkor sem nézem meg. Egyvalamit hiányoltam: miért a Darázs és a Kisdarázs....?


Fülszöveg:
Viviane Villamont-nak ez az első regénye francia kritikusai szerint igazából önéletrajz, egy boldog, bár különös falusi gyerek és egy boldogtalan zárdanövendék története. Ebben a vérlázítóan komisz sorsú kislányban annyi életöröm, erő, humor és tehetség van – írójában pedig könnyedség, nyelvi lelemény és ha úgy tetszik, vagányság –, hogy szerencsére jobban hasonlít Ajar vagy Queneau gyerekszereplőire, mint a világirodalom tragikus gyerekhőseire.


8/10