Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Elolvastam: 2010. június 2.


Khaled Hosseini Amerikában élő afgán orvos nagy port kavart bestsellere a Papírsárkányok. Súlyos olvasmány egy manapság igen csak elfeledett világról, ahol nap, mint nap felnőttek és gyermekek millió küzdenek a mindennapokkal az életben maradásért. Egy háborúk sújtotta, reménytelen vidék. Ebben a közegben játszódik a Papírsárkányok.
Főszereplője egy fiú, Amir, akinek a viszonylagos jólétben és gazdagságban kell küzdenie édesapja szeretetéért. A középpontban Amirnak és Haszannak, a szolgáló fiának barátsága áll. Haszan kitartó, hűséges barátsága példaértékű, és sokszor sajnos hiábavaló és egyoldalú, ki-nem-érdemelt, mint ebben a történetben is, hiszen Amir soha nem áll ki barátjáért, amikor annak szüksége lenne rá. Egy végzetes napon Amir elköveti élete legnagyobb hibáját: nem védi meg Haszant, mikor annak életében a legnagyobb szüksége lenne rá. Ekkor még nem is sejti, hogy egész életét áthatja és meghatározza ez a megbocsáthatatlan hiba, és soha nem fog teljes értékű életet élni. 
Évek múltával az Egyesült Államokba emigrál édesapjával, ám a boldogságot nem találja. Megnősül, munkát vállal, ám mégis visszatér Afganisztánba, hogy valamelyest megpróbálja jóvátenni a jóvátehetetlent. És ekkor még nem is sejti, hogy egész életét hazugságok hálózzák be, és ezzel neki egyedül kell megküzdenie. 

 

Nehéz írni erről a könyvről. Különleges történet, és nagyon klassz ötlet ezt az , ellenségeskedés egy kegyetlenség által szétdúlt világot két fiú barátságán keresztül bemutatni. 
A kedvenc szereplőmet most nem tudom megnevezni, mert minden szereplő egyedi és különleges. Amir jelleme nem volt szimpatikus, bár bizonyos szempontból érthetőek a szempontjai: gyakorlatilag a saját testi épségét teszi a középpontba. Haszan rendkívül önzetlen, szerintem az ilyen típus a világ minden táján ritka: a barátságért mindent beáldoz, mindig megbocsát, mindent odaad. 
Csodálatos, ahogy az afgánok Amerikában is megteremtik a hazájukat, összetartanak és összefognak. Tetszett az a rész, amikor Amir visszatalál a muszlim valláshoz. Azt nagyon át tudtam érezni ebben az embert próbáló helyzetben.
Sokszor lehetett tudni, milyen fordulat fog következni, mi fog éppen történni, néha azonban olyan dolgok történetek, amikre igazán nem számítottam, és még a szoba sarkát is láttam beomlani, amikor olvastam. 
Tragikusan gyönyörű, de nem egy vasárnap délutáni könnyű, pihentető olvasmány. Egy olyan világba enged betekintést, ami néha Isten háta mögé kerül.

“A lopás az egyetlen megbocsáthatatlan bűn. Ha megölsz valakit, ellopod az életét. Ellopod a felesége jogát arra, hogy férje legyen, a gyerekeitől elrabolod az apjukat. Ha hazudsz, ellopod valakinek az igazához való jogát. Ha csalsz, ellopod a becsületességhez való jogot. Nincs hitványabb dolog a lopásnál.”

9/10