Tom Rob Smith: A 44. gyermek

 Elolvastam: 2010. május 13.

Tom Rob Smith fiatal kora ellenére (1979-es születésű) már megírta élete első regényét, A 44. gyermeket, mellyel máris egy halom díjat besöpört, én azt gondolom, hamarosan filmet is fognak belőle forgatni. Ezt, a több, mint 500 oldalas thrillerként emlegetett regényt azoknak mindenképpen érdemes elolvasni, akik kevésbé érzik magukat mimóza-lelkűeknek... Ez kissé ellentmondásos ajánlás egy tkp. mimóza-lelkű egyéntől, bennem viszont néha hatalmas a kíváncsiság. 

Műfaj tekintetében a thriller biztos találó, valahol krimi és akció is egyben. A sztálinista Szovjetúnióban játszódik, egy elég beteg korszakban, amikor is a legelterjedtebb betegség a paranoid zavar lehetett - kémek és ügynökök, besúgók és politikai perek, rendszerellenes, hazaáruló vádak korszaka ez - és bárkire rásütik. Több millió ember került börtönbe, küldtek északra a Gulag-táborokba és végeztek ki. Mindeközben tombolt az éhség és az alapvető élelmiszerek hiánya, a pártközeli emberek meg kiváltágos boltokban vásároltak, gyakorlatilag tejben-vajban fürödtek.

Az első 10-20 oldal egy kőkemény meghökkentésen alapuló kegyetlen, rideg valóság. Nem tudtam biztosan, hogy végig fogom olvasni ezt a könyvet, gyorsan le is tettem azzal a felszólítással, hogy ezt még emésztenem kell. Biztosra veszem, hogy az író célja a súlyos meghökkentés volt, ezt el is érte. Nade folytattam. A macskaevős, gyermekgyilkolós rész után elindul egy krimi-szál, egy gyermekeket gyilkoló sorozatgyilkossal a főszerepben, a másik főszerepben pedig a tiszta lelkű MGB-ügynök, Lev, aki szó szerint a saját és felesége (Raisza) életét is kockáztatja, hogy elkapják a sorozatgyilkost. Mindeközben Smith láttat velünk egy sor borzasztó dolgot, kegyetlenséget, igazságtalanságot, azonnali halálraítélést, éhezést, szenvedést - mindezt olyan leíró részekkel körítve, hogy szinte érzem a homlokokon végigcsurgó izzadságcseppek szagát és hallom a koppanásukat a földön. Nade megy a nyomozás. Közben elindul egy családi szál, Lev és Raisza rossz házasságával az előtérben, ami egyben felfogható egy szerelmi szálnak is, hiszen közben majd együtt fognak nyomozni meg küzdeni, meg menekülni.

Mint minden akció-alkotásban, itt is van egy nagy üldözős-menekülős rész. Szerintem egészen elképesztő fantáziára vall a vonatról való szökésük megtörténte. Én akkor hidaltam le igazán, amikor a vonat aljára felszerelt kampósorozat egy darabja kiszakított Lev testéből egy húsdarabot és a vérzés elállítására Raisza pókhálókat tett a sebre. Na ekkor azt mondta, hogy nem tudom, mi jöhet még....

Meglepetéseket a végén is tartogat számunkra,  de a fő poén számomra korán leesett, így azon nem döbbentem meg annyira. Jól kifundálta mindenesetre, bár egy kicsit hatásvadász (nagyon).

Nekem tetszett. Ebben a műfajban szerintem ez egy klassz olvasmány, néha letehetetlen, néhol viszont nekem muszáj volt megpihennem. Főleg mert párhuzamosan olvastam A Diadalív árnyékában -nal.... Életszerűek a leírások, mindent láttam magam előtt, éreztem, amit éreznek, bele tudtam vonódni a történetbe.

Tulajdonképpen mindent tartalmaz, ami egy mai hollywood-i sikerfilm alapjául szolgálhat:  meghökkentés, kegyetlenkedés, kis történelem szigorúan egy szemszögből, nyomozás, üldözés-menekülés, kibékülés, szerelem, homoszexualitás és szexuális zaklatás, sötét hangulat egy olyan világban, amiről sem az író, sem én nem tudunk semmit sem, csak annyit, amennyit tanultunk és hallottunk. Szerencsére.

9/10