2010. március 1., hétfő

Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok


Elolvastam: 2010. február 28.

Ez a könyv veszedelmesen jó! Már láttam a Valmont című filmet és valamikor régebben a Kegyetlen játékokat is, de nyomába sem ér ennek a korhű, intrikákkal és taktikázással teli levelezésnek, amit ez a regény tartalmaz. Olvastam jónéhány kritikát korábban erről a könyvről, de azért általában a saját érzéseimnek hiszek. Voltak, akiknek nem jött be a levél formátum, nekem viszont igen, nagyon különleges szerintem. És volt, akinek a nyelvezete nem tetszett. Jaj, pedig az a legjobb. Hát mindet mondatát zabáltam, annyira jó.
A sztori meghatározója a viaskodás, egymás leigázása. A főszereplők nagyon szépen kidolgozott jellemek, van egy szent asszony, egy érintetlen (legalábbis kezdetben) fiatal lány, egy hős szerelmes ifjú, egy rettegő anyai szív, egy mindent megbocsátó, bölcs nagynéni és végül az elvetemült, mindent megélt szépasszony de Merteuil, illetve a falu bikája, a sármos Valmont. Jönnek aztán a szerelmi kuszaságok, kalandok, pletykák, csavarok, ki kivel és mit, ki kit csábít el és hogyan. Jaj és ezek a szövegek... muszáj beszúrnom néhány idézetet, de szinte a fél könyvet ki lehetett volna így mazsolázni. Különösen Valmont levelei izgisek, de a márkiné is feladja a leckét. És hát a vége....!
Biztos, hogy ezt a könyvet valamikor újra fogom olvasni, mert emlékezni akarok rá. Szerintem egyedülálló. És semmilyen film alapján nem szabad előre ítélkezni róla (főleg mellőzném az ítélkezést a rémes Kegyetlen játékok c. film által). Egy baj volt az egésszel: hogy véget ért. De legalább lehet kezdeni előlről...


"Ezek a ceruzával írott betűk elmosódnak, de a szívembe vésett szerelem soha."

"Maga is szóba került az asztalnál, és én mindent el is mondtam a maga dicséretére, persze, nem azt, amit gondolok, hanem, amit nem gondolok. Mindenki úgy tett, mintha egy véleményen volna vele; s mint mindig, amikor dicsérnek valakit, az egész társaság unatkozni kezdett."

"Nem vagyok én olyan keveset érő férfi, hogy egy asszony ne sírva kullogjon utánam, még így is azt hiszem, gyenge bosszút álltam ennek az asszonynak a gőgjén, aki úgy látszik, szégyelli bevallani, hogy imád."

"Levelem végére egy szép bókot biggyesztettem. Én ugyanis, mint kitűnő lélekbúvár, megfigyeltem, hogy miután szívdobogást okozunk az asszonyoknak, nyugalomra van szükségük. Márpedig maguk kivétel nélkül a bókok párnáján pihennek legédesebben."

"De amikor kimondta azt a szót, hogy lehetetlen, fölkaptam a fejem. Ettől a szótól mindig fellázadok."

"Tudom, hogy megérti minden szavamat, nem úgy, mint ezek az itteni, ember formájú automaták. Azt kezdem hinni, hogy voltaképpen csak két értelmes ember van a világon: maga meg én."

"A férfi azt a boldogságot élvezi, amit maga érez, az asszony csak azt, amit másnak szerez."
"Ez a regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortátsai írják „vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján”. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született. A francia irodalom e világhírű alkotása Örkény István kitűnő fordításában jelenik meg."



10**/10