Anonyma: Egy nő Berlinben

 

Elolvastam: 2010. február 23.

Elképesztő naplóregény. Minden mondata üt. Egyszerűen elsöprő iromány, a maga egyszerűségével meséli el a szovjetek Berlinbe lépését 1945. április 20-án és az azt követő heteket. Nyilván azt történt, amit mindenki tudott előre, amikor arra gondolt, hogy majd egy nagy csapat erős katonaférfi adrenalinnal töltve egész Európán átmasírozva elér a végcélig. Na hát ott kő kövön nem marad. És ezek a szerencsétlen ottragadt civilek járják meg, mint a mi névtelen naplóírónk és az a másik 4 millió civil, akit nem sikerült evakuálni. Sajnos rettenetes dolgoknak lettek áldozatai. Ezt a könyvet az élet írta. És én nagyon sajnáltam őket. Nem konkrétan a berlini nőket, hanem mindazokat, akik így jártak valamilyen háború során. Vétlen áldozatként egy háború tette őket tönkre

Olvastam olyan kifogást, hogy néhol nagyon tárgyilagos és nagyon személytelen, érzelemmentes a hangvétel. Nos, én megértem, de maga a naplóíró is megmagyarázza, hogy az Ivánék (=oroszok) tetteinek nagy részét elfojtja, mert másképp nem élné túl. 

 

Naplóírónkról annyit tudunk meg, hogy egy 30 éves nő, aki egyedülállóként szerepel, bár van egy Gerd nevű barátja, aki tulajdonképpen el is jegyezte vagy akarta, de a lényeg, hogy még '39 augusztusában bevonult. Anonyma pedig egy művelt, sokat látott, modern nő, többek között élt és dolgozott Párizsba, Moszkvában, de pechjére Németország kapitulálásának idején épp Berlinben vállalt munkát. 

Nagyon érdekes az életösztön, az élni akarás, ami ezekben a nőkben megjelenik, és így viszik tovább az életüket, az éhezés, erőszak, brutalitás ellenére. És érdekes az is, ahogy próbálják feldolgozni a történteket, hogy elmesélik egymásnak kit hányszor... Mert ugye könnyebb kigyógyulni egy olyan betegségből, ami nem csak Téged érint, meg lehet osztani a szenvedést, van, aki megérti, min mész keresztül. 

Aztán nagyon érdekes, hogy próbálták bújtatni a fiatal lánykákat, mi történt velük, mi lett ennek az egésznek a következménye.

Hogy takaríttatták el a romokat a berlini nőkkel. Egy kép a híres kézfogós láncról, amit Anonyma is többször érint:

 

Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, de nem volt könnyű. Készült film is belőle, de nem tudom, hogy meg fogom-e nézni. Mélységesen felháborít és felzaklat minden hasonló mű, így lehet várok még vele.

"Aki tudni akarja, milyen volt a háború valójában, hallgassa meg a nőket. A legyőzött németek önsajnálatának nyoma sincs. Egy illúzióktól megfosztott ember nyugalma, figyelmének könyörtelen pontossága és naplójegyzeteinek akasztófahumora felejthetetlen olvasmánnyá teszik ezt a könyvet. „Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól…” (Der Spiegel) „Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja – és olvasnia is kell!” (Die Tageszeitung)"

 

Trailer:

10/10