2010. február 19., péntek

Frances Itani: A csend fogságában


Elolvastam: 2010. február 19.

Nagyon szép történet egy süket nő és egy halló férfi szerelméről, egészen pontosan arról, hogyan képes egy teljesen értelmetlen háború megnehezíteni egy ilyen szép szerelmet, és előtte a hallás elvesztése hogyan képes megnehezíteni egy átlagos életet. Azt mondanám, hogy a könyv harmada inkább a süketséggel járó új élethelyzetről szól és az azzal való megbirkózásról, a szerelmi szál inkább a második felében kerül nagyon előtérbe.


A szereplők - különösen Csim, a férfi szerelmetes - nincsenek annyira kidolgozva, így ő nem kerül olyan közel hozzánk, mint a tiszta lelkű Grania, aki kisgyerekkorában vesztette el a hallását a skarlát szövődményeként.  Végigmehetünk a gyerekkorán, hogyan lett képes megtanulni kommunikálni, hogyan boldogult a hallók világában, majd hogyan találta meg a szerelmet és vesztette el nagyon hamar az I. világháború kitörése és a kanadai fiatalok besorozása miatt. Majd átmegy egy kicsit háborús regénybe, szinte a saját fülünkkel hallhatjuk, ahogy a robbannak a gránátok a lövészárokban és a mellettünk megbújó bajtársunknak belefúródik a lábszárába egy repesz....áhhh, szörnyű. Jobb bele se gondolni.


De azért ezt a regényt nagyon megéri végigolvasni, mert valóban sokszínű történet. A borító pedig csodaszép.
Olvasás közben belegondoltam, hogy vajon az 1900-as évek elején milyen rendszer volt kiépítve Magyarországon a süket gyerekek oktatása és ellátása érdekében... Kanada az csak Kanada na :)



"Ez a csodálatos szerelmi és háborús történet - a nyelv és a csend regénye - már több mint tucatnyi országban megjelent, és számos irodalmi elismerést a magáénak tudhat, köztük a "Brit Nemzetközösség Legjobb Regénye" címet, amelyet 2004 áprilisában nyert el. Amikor a Belleville-i siketek iskolájának kapuja bezárul a Grania nevű ír kislány mögött 1905-ben, a gyermek tudja, hogy egy olyan világba lépett be, amely egyedül az övé. Odakint a halló világ létezik, amely ellenséges és kíméletlen a hozzá hasonlókkal, s csak a családjától várhat szeretetet. Az intézményben a magányos kislány megtapasztalja a fegyelmet és megtanulja a jelbeszédet; megpróbálja leküzdeni azt az érzést, hogy ő "más", mint a többi ember. Amikor Grania beleszeret Jimbe, a keleti partról származó halló fiatalemberbe, az élete kiteljesedni látszik, csakhogy az első világháború elszakítja egymástól a szerelmeseket..."

Egyébként létezik egy film is ezzel a címmel, de az messze nem ez a történet, senkit ne tévesszen meg a dolog. A film egy autistákat kezelő kiégett pszichiáterről szól. Amúgy nem lehet rossz.


10/10