2010. február 12., péntek

Lion Feuchtwanger: A csúnya hercegnő


Elolvastam: 2010.02.12.

 Nem nagyon tudom hova tenni ezt a könyvet. Nem nagyon szerettem olvasni, az biztos, mert engem nem mindig kötött le. Ezért is kínlódtam vele egy kicsit, pedig nem volt hosszú (217 oldal). Viszont érdekes dolgokat tudtam meg belőle, amiről szerintem még nem is hallottam a történelemben.
Igazán a stílusa nem tetszett, számomra nem volt gördülékeny, magával ragadó. Sokszor csak eseményeket állított sorba, néha elvesztem és nem is tudtam követni a helyszínek vagy szereplők váltását, így vissza kellett olvasnom. Meg persze el is kalandoztam néha a saját gondolataimban, és ezt nem szeretem, mert akkor nem igazán nekem való a könyv, amit olvasok.


Mindenesetre ez is egy történelmi regény, méghozzá az 1300-as években játszódik. A középpontban Margit hercegnő (1318 –1369) áll, aki Tirol és Karintia (illetve még más uradalmak) uralkodónője III. Henrik leszármazottjaként. És ez a hercegnő azért annyira különleges a történelemben, mert hírhedt a csúnyaságáról. És persze az éles eszéről, ami szerintem nem annyira jött le A csúnya hercegnő kapcsán, bár lehet, hogy ez csak viszonyítás kérdése és az akkori hölgyeményekhez képest nagyon okosnak számított. Megevett egy pár férjet, szült 3 gyermeket, akik közül egy élte meg a felnőttkort (III. Meinhard herceg), de ő is korán elhalálozott. Sok politikai szál fut a regényben, de végeredményben minden küzdelem ellenére a Habsburgok kezére jut Tirol is. Ezért feltételezem, hogy nem annyira nagyon okos Margit sem. Ám főleg csúnya, és a csúnyáknak mindig is nagyon nehéz volt. Nagy ellensége, Flavon Ágnes harmadannyira praktikus gondolkodású, ám abban biztos vagyok, hogy azért mentek olyan jól a dolgai, mert gyönyörű volt. Egy nőnek szerintem ma is egyszerűbb a sorsa, ha nagyon szép - mit sem változott a világ a 21. századra!
Amúgy engem nagyon zavart, hogy a hercegnőt mindig "majompofának" szólítják a regényben, bár tudom, hogy az ő korában is hasonló volt a megszólítása, de ez akkor is elég csúnya. Az 1500-as években ismeretlen művész készített róla egy elég híres festményt (1363-ban meghalt, így csak a fennmaradt legendák alapján festhette):

Amúgy biztos, hogy legendás csúnyaság volt szegény, de ezt a festményt egy kicsit túlzásnak érzem. Emellett nekem nem jön le, hogy jó szívével vagy páratlan politikájával próbálta volna ellensúlyozni, mert azt írták róla, hogy a gyermekeit se szerette különösebben, nem is törődött velük túlságosan, bár akkor nem is volt akkora divat a gyermeklélektan, de azért rossz elképzelni.
Összességében nem szerettem meg Margitot, de örülök, hogy elolvastam, és tudok az életéről, valamint a történelem eme picike szeletéről, mert ezzel is csak több lettem.

„… a látszólag különbségek ellenére mindig csak egy könyvet írtam: a cselekvés éa tétlenség, a hatalom és felismerés között döntő ember könyvét” – írja Lion Feuchtwanger, számos világhírű történelmi regény – köztük a Goya és A zsidó háború – szerzője. Ez a műve a XIV. századba kalauzolja el az olvasót. A helyszín Tirol – ebben az időben még önálló grófság – , a főszereplő pedig uralkodója, Margit hercegnő, akinek legendás csúfságára századokon át emlékezett a nép. Feuchtwanger nagy lélektani hitelességgel rajzolja meg ennek a különleges asszonynak a portréját, akinek feltűnő csúfsága rendkívüli eszességgel és bölcsességgel párosult. Ám hiába Margit kitartó fáradozása, hogy a hegyi országot gazdagnak és függetlennek tarthassa meg, a korabeli „nagyhatalmak”: a Wittelsbachok, Luxemburgiak és Habsburgok mohó versengése végül megtöri erejét, és örökös híján, önként engedi át ősei birtokát Habsburg Rudolfnak, kinek szerencsecsillaga éppen ez idő tájt van emelkedőben. – Az izgalmas cselekmény hátteréül a késő középkor színpompás világa tárul elénk: cselvetéseivel és lovagi tornáival, pogromjaival és dáridóival, titokzatos gyilkosságaival és fejedelmi esküvőivel.

Margit  -ről bővebben a wikipedián


6/10