Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Elolvastam: 2010. március 8.

 Nagy izgalommal fogtam a kezembe ezt a könyvet, már csak azért is, mert nagyon vonzódok a borítójához, szerintem gyönyörű a kivitelezése, és különben is, valamiért odavagyok az írógépekért.... A szél árnyékát még nem olvastam, de az volt az első sikere Zafónnak, ez pedig az előzmény, és egyben a 2. sikerkönyv, azt gondolom.
Ez egy krimi kategóriába sorolható történet,méghozzá kifejezetten misztikus, sötét utcán járkálós... Van benne egy csipet szerelem, bár elég sivár és lelketlen, inkább párkapcsolati konfliktusnak nevezném :) A főszereplő E/1-ben meséli el a történetet, de valóban csak amolyan történések egymás után pakolgatása ez és semmi több, mert a gondolatairól, érzéseiről semmit az égvilágon nem tudunk meg. Még egy-egy gondolata vagy tippje minket is meglep, mondjuk visszautal egy párbeszédben egy korábban történt cselekményre és elmondja párbeszédszerűen, hogy az nem lehetett xy, mert az otthon volt. És amikor meg leírja, hogy ott álltam, és megláttam, akkor olyan érdekes, hogy nem folytatja, hogy szerintem nem lehetett xy, mert az otthon volt, hanem úgy elhallgatja. Aztán később meglepődünk, mikre gondol, csak nem mondja. Na mindegy, nekem ez a személytelen E/1 fura és idegen tőlem. Amúgy Davíd nem egy különösebben szimpatikus figura, érzéketlen, lelketlen, sivár volt nekem.

Mivel elég kevés benne a leírás, az is inkább csak a komor, sötét, rémisztő hangulat megteremtésére szolgál, így nekem néha nehéz volt elvonatkoztatni a mai világunktól, hiszen akarva-akaratlan ide helyeztem a történetet, pedig az 1920-as években játszódik. Tehát igencsak régen. Ez azonban szerintem nem kap akkora figyelmet és ezért néha át is helyeztem mindent a 2000-es évek Barcelonájába, ahol jártam.
A többi szereplő karaktere sem épült fel bennem teljesen, Christinát és a gondolkodását abszolút nem tudtam hova tenni, de igazán Isabella sem jutott el hozzám, bár őt talán sokkal inkább megértettem.
Az alapsztori viszont, ami Davíd köré szövődik, hogy egy viszonylag sikertelen, ám nagyon is tehetséges fiatal író kap egy elképesztően nagy feladatot: írni egy különleges, nagyhatalmú könyvet, az tetszett. Jól ki lett találva, elég eredeti. Aztán a megvalósítás kicsit fura, hogy ki kicsoda tulajdonképpen, mi a célja, stb. néhol picit zagyva, van benne menekülés-üldözés meg néhány paranormális dolog is, ami hátborzongató - nagyon filmszerűen megcsinálva. Nem csodálkoznék, ha egyszer egy hollywood-i nagyágyú elővenné mozi-jelleggel a sztorit, mert a mai divatnak megfelelő film készülhetne belőle.

Összességében nem életem legjobb könyve volt, de jól szórakoztam, és körülbelül ennyit is vártam tőle. Így nem csalódtam. Éppen szükségem volt egy libabőrözős-nyomozgatós-összegabalyodós-kikicsoda regényre és azt kaptam. Köszönöm. Érdekelni fog A szél árnyéka is.

"A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.
Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA…
Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel.
„Egy regény tele ragyogással és rejtélyes útvesztőkkel. Fantasztikus olvasmány.”
– Stephen King

8/10