2010. március 13., szombat

Bernard Schlink: A felolvasó


Elolvastam: 2010. március 11.


Az első könyvem, amit e-book-ként olvastam, de persze még mindig nem tudom elképzelni, hogy a monitort bámulva majd nekem milyen nagy élmény lesz olvasni, mivel kinyomtattam. Pedig nagyon sok szuper könyv megvan már elektronikusan, így valamit ki kellene erre találnom....
Azért is volt egyszerű dolgom most, mert nagyon rövid könyv, csak úgy rohannak az oldalak, és mire észrevettem, el is olvastam. 
Még Kanadában egyik este elkezdtem nézni a filmet, amikor ráébredtem, hogy ezt szeretném előbb elolvasni, így körülbelül a felénél abbahagytam, és majd csak ezután fogom folytatni. A film szörnyen nyers és szikár volt nekem, persze utánaolvastam néhány véleménynek a könyvvel kapcsolatban is, arról többnyire jókat mondtak, de a legtöbben nehezményezték, hogy nagyon száraz és érzelemmentes, nagyon német az egész.
Nos, nekem nem ez volt a véleményem, de biztosan azért, mert én a film tükrében olvastam a könyvet, így csak most értettem meg, hogy a főszereplő mit miért csinált, mi vonzotta erre vagy arra. Kellett volna abba a filmbe egy narrátor, na.
Most összességében már azt gondolom, hogy ez egy tömör, ám nagyon jó könyv. De azért van benne pedofília, szerintem ez az egész kapcsolat nagyon beteges. Hanna szegény borzasztó tanulatlan, és eléggé az ösztöneinek él, pedig elvileg ő lenne a felnőtt. Végül is ez az iskolázatlanság, műveletlenség okozza a vesztét.
Van benne egy érdekes filozófiai vonulat arról hogy mit gondol az a generáció, akik az SS-tisztek, nemzetiszocialista szemléletű emberek közvetlen leszármazottai, hogy tud valaki az anyjára/apjára nézni, stb. 
Meg hát ez a beteges kapcsolat egy kamasz srác és egy harmincas évei végén járó nőci között.... komoly kihatással volt az egész életére és vonzalmaira.
De nem akarom előrevetíteni, akit érdekel, olvassa el, mert csak több lesz tőle!


"Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni.
A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből."



9/10