2018. július 1., vasárnap

Tavasszal meghalni



Ralf Rothman: Tavasszal meghalni


Rengeteg második világháborús könyvet olvastam már, vonz a téma, vonz benne a saját családi érintettségem (kinek nincs?), vonz benne, hogy olyan hatalmas volt, olyan sokan túlélték, és olyan sokan nem :( Értelmetlen dolog  a háború, de az okosok szerint az emberi természet része. Számomra mindig döbbenet, hogy a felvilágosult 1900-as években ekkora tragédia történhetett, mely majd csak az egész világot érintette.
Sok könyvet olvastam már magyar, zsidó, amerikai, brit, francia és egyéb szemszögből, nyilván mindenhol mindenkinek megvan a maga igazsága. Az irodalom - legalábbis a második világégés kapcsán - elítéli a németeket, a legtöbb dokumentumregény és szépirodalmi mű bizony elég negatív szemszögből tünteti fel őket.
Aki szeret egy témát, eseményt több szemmel végignézni, több oldalról áttekinteni, az élvezni fogja ezt a 200 oldalas, ám annál töményebb regényt. 

Akár ők is lehetettek volna (tinédzserek a Hitlerjugendben)








A Tavasszal meghalni a német fiatalok szemszögéből íródott. Hiszem, hogy ott sem volt mindenki földre szállt ördög, sem náci, sem gyilkos, sem született sátán. Sokan ugyanúgy belekényszerültek a pokolba, mint az összes többi országban. Így volt ez a német fiatalok nagy részével, akiket még szinte gyerekként (vagy valóban gyerekként) besoroztak a bukás szélén álló német hadseregbe.
Így járt Walter és barátja, Friedrich (Ata és Fiete), akiket orvul kényszersoroztak 1945-ben. Pedig Walter nem volt náci, nem érdekelte a politika, ő csak fejő szeretett volna lenni egy vidéki gazdaságban, és összeházasodni Liesel-lel. Walter pillanatok alatt a Waffen-SS-ben találta magát a rövidített kiképzést követően, mint hadtápos, Fiete nem volt ilyen szerencsés, ő mehetett a frontra. A magyarországi csatákban vettek részt, Mohács, majd a visszavonulás során Győr környékén. Számtalan fiatal életét tették tönkre, döntötték romba az álmaikat, jövőjüket a semmiért, egy biztosan vesztes háborúért küldték őket a vágóhídra. Walter túlélte, de egész életében mogorva és szomorú ember volt. Fiete sérülését követően dezertálni akart és Walter ezáltal olyan helyzetben találta magát, ami bárkinek sok(k) lett volna, nemhogy egy tizenéves fiatalnak, aki még keveset tud az életről.
Erős hangulatú könyv, melyet rövidsége ellenér nagyon átütőnek, erőteljesnek éreztem, szó szerint magába szippantott. A jelenetek rövidek, mégis teljesen élesek, egyértelműek, az író részletgazdagon mindent megfigyelve adja át nekünk a történetet, a stílus zseniális és magával ragadó. Minden epizód életszerű (és szinte szagú). Ez az egyik legjobb háborús könyv, amit eddig olvastam!

1945 tavasza, Magyarország