A csoda

 

 

Emma Donoghue: A ​csoda 

 

 A szoba életem egyik legnagyobb hatású könyve volt, A Hétpecsétes titok is nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy a megkapó borítóval megjelent csoda is az olvasmányaim közé kerül. 

Olvasás közben rájöttem, hogy szeretem a lassan kibontakozó történeteket, szeretem, amikor a szereplők jól megformáltak, árnyaltak, szeretem, ha a körítés és a hangulat eláraszt olvasás közben. Egyszóval szeretem Donoghue stílusát. Szóval engem minden további könyvére megvett az eddigiek alapján.

A csoda az 1850-es évekbeli Írországba kalauzol bennünket, egy Dublin melletti apró falucskában, Athlone-ban találjuk magukat, ahol mondhatni a sötét középkor dúl, legalábbis az ott élők mentalitását tekintve mindenképpen. Mélyen vallásos és emellett nagyon babonás népek lakják a vidéket. Emellett nagy szegénységben, éhínségben élnek a mindennapokban, tehát ezekben az időkben igazán szükség van a hit erejére. Itt történik meg a csoda. A tizenegy éves Anna O'Donnell 4 hónapja nem vett magához táplálékot és csodával határos módon táplálék nélkül is életben maradt. Így aztán hamar szenzáció és látványosság válik belőle - a család legnagyobb örömére. Persze akadnak szkeptikusok, akik nem hisznek az effélékben, számukra muszáj bizonyítani, hogy nem család, nem ámítás, az ismeretlen okból önkéntes böjtöt vállaló fiatal lány és családja nem hazudik. Ide érkezik a krími háborút megjárt, talpraesett Elizabeth Wright ápolónő (Lib) a helyibéli McBrearty doktor hívására (aki természetesen rendszeresen levizitálja Annát és kikezdhetetlen szakértelme alapján mindent rendben talál), és vállalja, hogy az egyház ápolónőjével felváltva 2 héten át egy tapodtat sem mozdul a kislány mellől, megfigyeli őt és megfigyeléseit rögzíti, amelyet bizonyítékként használhatnak majd fel a hozzátartozók és a bizottság tagjaik. Lib, mint képzett és tapasztalt ápolónő már a kezdetek kezdetén is érzi, hogy itt valami nem stimmel. De hogy micsoda? Az maradjon titok :)

 

Ír farmerlak az 1830-50 közötti időszkból

 

Nagyon erős hangulatú, kicsit sötét miliőt teremtő könyv, mely valós történelmi alapokon nyugszik. A történelemben több, mint ötven önként böjtölő közül kiemelkedik egy ehhez nagyon hasonló sztori, ami 1869-ben történt, a kis Sarah Jacobs Wales-ben éhen halt ápolónői szeme láttára. A könyv egyszerre láttatja velünk a korabeli ír vidék társadalmi miliőjét és az akkori emberek csodavárásba vetett elvakult hitét. Fontos tudni, hogy ezekben az években zajlott a burgonyavészt követő  nagy ír éhínség (1846-50)

Nekem nagyon tetszett!

Ír gyermekek az 1800-as évek végéről

-->