Lila

Marilynne Robinson: Lila

Ha ajánlhatnék valami finomat és törékenyet ebben a világban és erről a XXI. századi könyvpiacról, a az a Gilead és a Lila lenne. Ezek olyan könyvek, melyekre időt kell szánni, melyek lassan, aprólékosan, finoman állnak össze. Olyan könyvek, melyekhez türelem kell és türelemre tanítanak. 

Mindkettő olvasható külön-külön is, de együtt (vagy egymás után), hiszen ez egy különleges és szinte hihetetlen szerelem története, méghozzá két oldalról elmesélve. A Gilead-ról már írtam korábban, és alig vártam, hogy a Lilát is magamhoz vehessem. 

Lila Dahl egy egészen különleges nő, egy olyan nő, aki szülei nélkül (?) Doll segítségével kénytelen felnőni, és egész életében semmit sem tudhat a magáénak, sokszor még saját magát sem. Kivéve egy kést, mely elvette tőle az egyetlen személyt, Dollt, akihez kötődött, de legalábbis hálát érzett iránta. Lila ezt követően egész életében a miértre keresi a választ. Hosszú és hányatott életet él, olyan hosszút, hogy néha azt éreztem, ebbe több élet is bele van sűrítve. Kóborol, vándorol, befogadják, elmenekül, iskolába jár, a madame-hoz kerül. És még azt sem tudja, mi a neve, hiszen a Lila Dahl-t teljesen véletlenül kapja. A dolgok történnek vele, ő pedig a túlélés mesterévé válik, ám a fejében folyamatosan ott zakatol a kérdés: miért történnek úgy a dolgok, ahogy történnek? És a dolgok úgy történnek, hogy Lila kóborlásai során az Iowa állambeli álmos kisváros mellé érkezik, egy elhagyatott épületben ver tanyát, ahol időnként bemerészkedik a városkába, Gileadba. Élete során egy különleges kapcsolatot alakít ki egy idős fiatalon megözvegyült baptista lelkipásztorral, John Ames-szel, akivel eleinte szinte tapogatózva ismerkednek, hitbéli kérdéseket vitatnak meg, majd összeházasodnak és vállalnak egy közös gyermeket is. Ez az egész új megvilágításba helyezi az életet és a mindenek miértjét, nem csoda, hogy Lila egész életét, valóját megkérdőjelezi időnként. 

"A bánat nagyon valóságos, és a veszteséget nagyon is véglegesnek érezzük. A földi élet bonyolult és súlyos és csodálatos. A tapasztalatunk töredékes. A részei nem adódnak össze…
Néha nehéz hinni, hogy mind egyetlen dolog részei. Semminek nincs értelme, amíg meg nem értjük, hogy a tapasztat nem úgy gyűlik, mint a pénz vagy az emlék, vagy mint az évek és a vétkek. Hanem Isten ajándékozza nekünk, aki nincs elkötelezve a múlt iránt, csak a maga örökös, szabadon adott állandóságában."

Szóval nagyon átható, felemelő élmény volt a trilógia ezen befejező kötetét olvasni, főként úgy, hogy tudtommal a Gilead az első kötet és a középső még nem jelent meg magyar nyelven. Remélem, tervezik a kiadását, mert Marylinne Robinson festőien, finoman és magával ragadóan ír. Booked-díj, Pulitzer-díj, 1001 könyves lista,...? Nem csodálom.

"A bánat nagyon valóságos, és a veszteséget nagyon is véglegesnek érezzük. A földi élet bonyolult és súlyos és csodálatos. A tapasztalatunk töredékes. A részei nem adódnak össze…
Néha nehéz hinni, hogy mind egyetlen dolog részei. Semminek nincs értelme, amíg meg nem értjük, hogy a tapasztat nem úgy gyűlik, mint a pénz vagy az emlék, vagy mint az évek és a vétkek. Hanem Isten ajándékozza nekünk, aki nincs elkötelezve a múlt iránt, csak a maga örökös, szabadon adott állandóságában."

-->