Papírbabák

Julia Donaldson - Rebeca Cobb: Papírbabák

 

Úgy alakult, hogy mindkét gyerekemnél kb. 3,5 évesen jött elő a "halál-kérdés" először. Mindketten temperamentumuknak megfelelően kezelték és várták a megnyugtatást; kisfiam ekkor fordult a bibliai történetek felé, és igyekezett még a használt zokniját is megőrizni az utókornak, kislányom ellenben dühvel és indulattal reagált a kérdésre, és követelte, hogy ne haljunk meg. 

A mesék és történetek nagyon sokat segítettek már nekünk az életben, majd erről szeretnék egy összefoglaló bejegyzést írni később, hogy korszakonként mi volt az a meghatározó könyv, amit minden kisgyermekes szülőnek jó szívvel ajánlok (bilizés, alvás, evés, hiszti, orrfújás stb. témakörökben).

Régóta keresem azt a könyvet, ami a halál-témakört segít nekünk feldolgozni. Nagyobb korosztálynak a Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak...és azután? című könyve nagyon tetszett (szintén későbbi bejegyzés témája lesz), ám kisebbeknek kevés ilyet találtam. Nyilván ilyen a Biblia (kedvenc Bibliánkról is írok hamarosan), de a legjobb az általam ismertek közül a témában a minimál szöveggel és hatalmas, kedves rajzokkal dolgozó Rebeca Cobb: Papírbabák című kötete. 

Témája nem konkrétan a halál, inkább a veszteség, elmúlás és persze a az élet megnyugtató körforgásával oldja fel a az elkerülhetetlen körüli szorongást. 

A könyv sikerét gyermekeim körében mi sem mutatja jobban, mint hogy kislányom egymás után ötször követelte, hogy olvassuk el, majd megalkottuk a saját papírbabáinkat is, akik valahol még mindig a rajzok között kószálnak.

A történet szerint a főszereplő kislány az anyukájával papírbabákat készít, melyekkel időnként egyedül, időnként együtt játszanak, majd jön egy kisfiú, aki apró miszlikekre vágja a babákat ollóval. Ám a babák nem tűnnek el a semmiben, hanem berepülnek a kislány emlékezetébe sok más emlékkel együtt. És ez még nem minden: a kislányból is olyan anyuka válik, aki a saját kislányával készít papírbabákat... Szóval fantasztikus. 

A Valamicsoda is valami csoda volt, de ha lehet fokozni, akkor nekem a Papírbabák még annál is csodálatosabbra sikerült. Az illusztrációk itt is nagyon szerethetőek, kedvesek.

"...egymás kezét nem engedjük el sosem."