2013. szeptember 20., péntek

Az Idő Ura




Mitch Albom: Az Idő Ura

Imádom Mitch Albom írásait, a Csak egy kis hit kell soha nem fog kikerülni a kedvenceim közül. Az Idő Ura című kötetről azt hittem, hogy az előbbi könyv olvasásával nagyon hasonló érzések fognak átjárni, de nem így lett. Ez a könyv kevésbé hatott a női "sírhatnékomra", ám annál jobban elgondolkodtatott. 
Az Idő Ura olyan, mint egy legenda. Dor, aki a messzi-messzi ősidőkben él (ám már a homo sapiens idején) abban a szerencsés helyzetben van, hogy nagyon innovatív személyiséggé ért. Így aztán olyan dolgok kezdték el foglalkoztatni, amelyek soha senkit őelőtte. Ez a dolog pedig az idő. Nehezen megfogható, megérthető valami, ő mégis erre törekedett. Dor büntetést érdemel az egész emberiség sorsát rossz irányba terelő kísérletei miatt: örök életet kap és egy barlang mélyén hallgathatja az emberek könyörgő szavait.
Két hang kelti fel különösen a figyelmét: az egyik egy szerelmes kamaszlány, Sarah hangja, aki folyton azt kéri, hogy álljon meg az idő. A másik a dúsgazdag, középkorú Victor, aki azt kéri, hogy adjanak még neki időt. 
Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lehetett az élet az idő fogalma nélkül. Mindig a kisgyerekek jutnak eszembe, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent az, hogy "5 perc és jövök csak megkavarom a levest" vagy "ne türelmetlenkedj, 10 perc é hazaérünk". Ez nagyfokú nyugalmat és talán ugyanakkora szorongást is kiválthat belőlük, hiszen nem tudják, mikor is jön el az, amit ígérünk. De ha mi nem "fertőznénk" őket állandóan időpontokkal, vajon nem csak a nyugalom maradna-e? Ezt nem tudom, mindenesetre Dor óta mindenkinek az a sorsa, hogy megbéküljön az idővel és annak múlásával...



10/10

Animus Kiadó, 2013.