2013. március 14., csütörtök

Párisz ítélete

 

Ross King: Párisz ítélete

Az impresszionizmus születésének évtizede


Ez a könyv egy szokatlan életrajzi kötet. Két francia festő, Meissonier és Manet életútját, művészeti pályafutását mutatja be rendkívül szórakoztató módon.
[Előre leszögezem, hogy nem értek a festészethez, sem a művészettörténethez, abszolút laikusként olvastam ezt a könyvet és a fenti ismeretek hiányában tudom értékelni.] 

Szóval adott egy korszak, az 1860-as és '70-es évek, amikor hatalmas változások állnak be a párizsi művészvilágban. A világ körbefordul, nagy történelmi és politikai események rengetik meg szinte az összes kontinenst, Franciaország is a változások hadával küzd. Miért éppen a művészetben ne köszöntene be egy új korszak? Ez a furcsa kettős életrajz egyrészről bemutatja a kor a csillagát, a híres, kissé különc, ám mindenféle szempontból tisztelettel övezett Meissonier-t, aki a romantika utolsó csillagaként ragyog az égen. Képei a legnagyobb pontossággal kidolgozott, rendkívül élethű alkotások, sokszor évekig is munkálkodott egy-egy jeleneten. Kedvenc témái a muskétások (Dumas regényeinek szemet gyönyörködtető megvalósításai) és persze a gigantikus történelmi jelenetek.
És ezzel csaknem párhuzamosan megjelenik egy fiatal generáció, akik semmibe veszik az addigi értékeket. Nyíltan parázna, erotikus képeik nagy felháborodást keltenek nem csak a művészvilágban, hanem a közéletben is. Egyik élharcosa és a leginkább üldözött festő, Manet, akinek képeit évről évre gúnyos kacaj fogadja a kiállításokon. Alakjai kifejezéstelenek, a színek túl élénkek, átmenet nélküliek, a részletek elnagyoltak, az ecsetvonások pedig eldolgozatlanok. "Minő undormány!"
Emellett szó esik tömérdek más kortárs festőről is (Monet, Delacroix, Minnet, Gerome, Cabanel, stb.). Minden évben megrendezik Párizs legnagyobb művészeti kiállítását, a híres-hírhedt Szalont, ami évről évre egyre nagyobb botrányba fullad. Már a zsűriző bizottság kiválasztása is hatalmas probléma, nemhogy a festmények értékelése és szelektálása! 
[És milyen érdekes, hogy az ünnepelt sztárról, Meissonier-ről szinte nem is hallottam eddig, a kor üldözöttje, Manet pedig ma is az egyik legismertebb festő...]

Nagyon élveztem ezt a könyvet. Sokszor az író kifejezetten humoros, máshol ironikus hangnemet ütött meg, teljesen lekötötte a figyelmemet. Ennek ellenére lassan olvastam, mert - bár a legfontosabb emlegetett festményeket a könyv közepe táján egy csokorba gyűjtve megtaláljuk, ennek ellenére én minden egyes képet kikerestem a neten, és úgy olvastam a történetüket, a bírálatukat és a fogadtatásukat. 

Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis olvasmányos művészettörténetre vágyik. Vagy esetleg nem is tudja magáról, hogy érdekli a művészet, de szívesen tenne egy próbát. Ez a könyv szórakoztatva oktat, egyáltalán nem száraz, és úgy ragad meg egy csomó ismeret az ember fejében, hogy alig vesszük észre. Így aztán Ross King további magyarul megjelent kötetei is a várólistámra kerültek... Szerintem telitalálat!
[És szerintem ez lenne a megfelelő út a művészettörténet oktatásához is...]

Barangolj velem a párizsi Szalonba!


10/10


Eredeti cím: Judgement of Paris
Kiadja: Park Kiadó, 2012.
556 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!