2012. szeptember 15., szombat

Ibrahim úr és a Korán virágai


"Furcsa, hogy ugyanazokhoz a szavakhoz mennyire más érzések járulhatnak. Amikor Ibrahim úrnak mondtam, hogy papa, nevetett a szívem, megtelt a tüdőm, ragyogott a jövő."

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai


Számomra ez a könyv teljesen Előttem az élet 2. Mivel azt szerettem, ez is tetszett. De még a főszereplő kissrácot is Momonak hívják. Valahol ez egy igazi tündérmese, hiszen jóságos és bölcs Ibrahim urak a földön sajnos nagyon ritkán fordulnak elő, Momoból viszont megszámlálhatatlan.
Schmitt Momoja Párizs külvárosában lakik, a szegény negyedben, ahogy ő mondja: de jó lenne Párizsban élni. Hiszen amit ő lát, az nem az Eiffel-torony, nem az Avenue des Champs-Élysées. Nem, ehhez semmi köze. Ő nélkülöz és szegény. Őt magára hagyták. Konzervet kell lopnia a boltban, hogy legyen egy kis pénze. Ez a sanyarú igazság. Mindeközben csuda jó fej és kedves. Óh, Ibrahim urak... miért nem vagytok Ti sokkal többen ezen a világon...?

"Ibrahim úrtól tökéletes fegyvert kaptam. Az egész világot végiglövöm a mosolyommal."

Hopp egy mosoly. Ez a mosoly is talált.

9/10