Sommer úr története

"Ha megkérdezték: „Honnét, honnét, Sommer úr?”, vagy „Hová, hová lesz az út?”, hát kényszeredetten csak a fejét rázta, mint akinek légy röppent az orrára, s mindössze mormolt valamit így magában, amit senki se értett, olyasmiket, s hogy az így hangzott: „..jajcsakaz embernek mindig… felaz felaziskolahegyreahogyvan… vanörökkémicsodafolyton… percrehogynemistudom… nincsmegállásnemérekrá…”, s mire azt lehetett kérdezni erre, hogy „Tessék? Hogy, kérem? Mit mond, hova?”, már ott se volt, lengve vitte a döfködő botja."

Patrick Süskind: Sommer úr története

Sommer úr magányosan jár kel az Obernsee falubeli utcákon, mezőkön, a környező erdőkben. Hátára veszi hátizsákját, kezébe kapja diófa botját és megállás nélkül megy és megy, ha süt a nap, ha fúj a szél, ha zuhog az eső, ha jégcsap csüng a botjáról... Senki sem tudja miért.

Sommer úr olyan lesz hamarosan, mint az obernsee-i látkép része. Megszokják az emberek.

A mesélő kisfiúként találkozik először Sommer úrral, amikor még fára mászik. Biciklizni nem mer, de a legmagasabb fáról is jól körbe tud kémlelni, mert nem fél felmászni. Aztán eltelnek az évek, Sommer úr rója az utakat végeláthatatlanul, miközben elbeszélőnk már versenybiciklivel járja az utakat.

"(…) ez az egész világ egyéb se, csak egyetlen nagy, igazságtalan, rosszindulatú, alantas szemétség. És ebben a pokolförtelemben kik a hibásak? Mások! A többiek! Mind egy szálig! Összességükben és kivétel nélkül: Ők! A többiek, a mások."

Érdekes kis könyvecske, alig bírtam letenni, annyira kíváncsi voltam Sommer úr problémájára. És hogy kiderül-e? Nos, ehhez Neked is el kell olvasnod :)

Igazi Süskind-regény: nem finomkodik, annyira valóságosan ábrázol egyes jeleneteket, hogy már nem is akarjuk ilyen alaposan szemügyre venni. A parfüm olvasása közben az volt az érzésem, hogy ez az ember (Süskind) egy kicsit flúgos. Most arra gondoltam, hogy nem is kicsit...

9/10