Ellen Rimbauer naplója

Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Ez egy csábító regény. A borítója maga a borzongás, a lapjai fokozzák a hangulatot, ráadásul szinte beszerezhetetlen, ami kétségkívül növeli a vonzerejét. Emellett, ha cseppet utánaolvasunk, akkor rájövünk, hogy álnéven írt regényről van szó, ami aztán az egekbe emeli a kíváncsiságunkat (az enyémet legalábbis...).

A történet sem tűnik hétköznapinak: egy igazán érdekes, kissé boszorkányos erejű és életvitelű fiatal lányról, később nőről szól. Ellen Rimbauer férjhez élete szerelméhez, aki szörnyen gazdag, nem mellesleg olajmágnás, és igazán férfias, majd együtt beköltöznek az újonnan felépített Rose Red-be, egy hatalmas kastélyba, aminek az elkészülése csak várat és várat magára. Rose Red-ben idő közben érdekes dolgok történnek, mintha mások is élnének ott vagy életre kelne maga az épület... ki tudja?

Mindenesetre Ellen érdekfeszítő élete közben nem akarta szórakozás nélkül hagyni az utókort, így életének legfőbb és leghátborzongatóbb eseményeit naplójában lejegyezte, melyet a könyv szerint sok-sok év elteltével megtalálnak és regénnyé szerkesztenek. Közben kétséget hagynak a kedves Olvasóban a történet igazságtartalmát illetően...

"A kristálycsillár csiszolt üveglapjai csilingeltek. Esküszöm, hogy a szoba hőmérséklete legalább tizenkét vagy annál is több fokot esett. Beszéd közben láttam, hogy párállik a lélegzete. – Sok halott még él. Nekem mindegy, hogy elhiszed-e vagy sem. "

Meggyőződésem szerint ez a könyv kétféle szemlélettel olvasható. 

Egyrészt tekinthető egy ijesztgetős ifjúsági regénynek, ám mindenképpen az igényesebb fajtából, mely egészen nagyszerű szórakozást nyújt az arra vágyóknak. Azt gondolom, ezt a hozzáállást tartotta meg a filmadaptáció, mely 2003-ban készült azonos címmel (infó). 2002-ben készült A rózsa vére című paranormális tevékenységekkel foglalkozó thriller, mely jobb kritikát kapott, mint az előbbi, azonban inkább úgy tűnik nekem, mintha ez nem a regény alapján készült volna, hanem a regény erre épülne. 

Azonban ha minderről elfeledkezünk és egy kicsit a realitásba visszalépünk és picit szakmai szemmel állunk a regényhez, akkor ez egy jóféle elmebaj, egy pszichózis (hiába, a Wiki mindent tud) fantasztikus története is lehet. Egy nő, aki premorbid személyiségében sem volt semmi, mint a regény elején kiderül, ekkor látszottak a kiütköző betegség előjelei: döntésképtelenség, kétségek, érzelmi zűrzavar, hangulati hullámzások, satöbbi. Később pedig csodálatosan kibontakozik mindenféle gondolkodási zavarral és érzékcsalódásokkal maga a kórkép.

Nekem ezzel a szemlélettel is tetszett.

Persze nem életem legjobb könyvét vettem kezembe, amikor hozzájutottam naplóhoz, de szórakozásnak kifejezetten jó volt. Gyorsan olvasható, és általában érdekelt, az író mivel fűszerezi még a történetet a következő oldalakon. 

8/10