2011. november 27., vasárnap

Eljött az Advent!



Advent 1. vasárnapján nem készültem frissen olvasott könyv élménybeszámolójával. Mindössze egy emlékezetes darabról szeretnék írni, mely nagy hatással volt rám.

A legemlékezetesebb könyv, ami a karácsonnyal kapcsolatos, az Charles Dickens-től a Karácsonyi ének volt. Nem emlékszem pontosan, hány éves koromban olvashattam, olyan 13-14 lehettem.

Számtalan filmfeldolgozást megért, de szerintem egyik sem fogható az eredeti műhöz. Az első megfilmesítést 1938-ban követték el, ekkor Reginald Owent, Gene Lockhart-ot és Kathleen Lockhart-ot láthatták a főbb szerepekben azok, akik akkor már éltek vagy később találkoztak a filmmel.


Ezt követően többféle színpadi előadás, musical témájául szolgált, és persze sorra készültek a különböző filmfeldolgozások, mesék, animációk is. 2009-ben Jim Carrey-t is főszerepet kapott egy adaptációban. (Melyet nem néztem meg kimondottan a főszereplő miatt.)


A következő két filmet viszont ajánlom: az egyik az 1984-ben készült változat, mely szerintem nagyon jól visszaadja a regény hangulatát. Egy kis ízelítő. Az aláfestő zene is fantasztikus szerintem.


A másik pedig az 1999-es, Hallmark-os változat, amit néhány évvel ezelőtt volt szerencsém elcsípni egy didergős téli reggelen és teljesen odavoltam érte.


Már eszemben van egy ideje, hogy újra kellene olvasni, hiszen alsó hangon sok éve (most nem írom le, hány éve, maradjunk annyiban, hogy kifejezetten sok :)) fogtam a kezembe utoljára. Ez a könyv a boldogságról és a lelki tisztaságról szól. Tágabb értelemben: az élet értelméről, melyről néhányan elgondolkozunk a szeretet ünnepére készülvén, de vannak, akik szerintem sosem.(Tiniknek: nem mellékesen kísértetek is szerepelnek a műben!)
A hangulat tisztán megmaradt bennem, nem véletlenül olvastam azóta több Dickens-regényt is, ha pedig az élethosszam megengedi, akkor szívem szerint az összes művével megismerkednék.

– Oh, Uram, Ön talán az a kísértet, akinek eljövetelét előre jelezték? – kérdezte Scrooge.
– Én vagyok.
A kísértet hangja halk volt és csodálatosan lágy. Noha egészen közelről hangzott, úgy tetszett,
mintha távolból jönne.
– És kicsoda Ön?
– Az elmúlt karácsonyesték szelleme vagyok.
– A régen elmúltaké? – kérdezte most Scrooge a törpe alakot méregetve.
– A te elmúlt karácsonyestéid szelleme vagyok.

Szerintem az adventi várakozás és készülődés a lakásdíszítés és sütikészítés mellett szívünk/lelkünk hangulatba hozására is kifejezetten alkalmas. Mit is ajánlhatnék segítségképpen, ha nem egy jó kis karácsonyi regényt?