Zsófia hercegnőről

"– Tudod, Sophie, szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de ő az egyetlen, akinek még egyáltalán kellesz. De olyan kitartó volt, hogy úgy gondoltuk apáddal, mielőtt kolostorba küldenénk téged, meghívjuk Possenhofenbe. Persze, hozzá kell még szoknom a gondolathoz, hogy egy rangban alattad állóhoz kell hozzáadnunk. Kora reggel megérkezett, és már alig várja, hogy láthasson. Lent ül a kastélyteremben.
Zsófia egy pillanat alatt kiugrott az ágyból. Fehér, hosszú hálóing volt rajta, és haja kócos fürtökben lógott a vállára, de nem érdekelte.
– Várjál, öltözz fel rendesen! – kiáltott rá Ludovika, de a lánya akkor már kiviharzott a szobából. Kettesével szedve a fokokat rohant le a lépcsőn. Természetesen ismerte a szabályt, hogy egy jó házból való hölgy soha nem szalad, mert ilyet csak a farkas, a róka és egyéb vadállatok tesznek. Épp elégszer hallotta már az anyjától. Ám ez most a legkevésbé sem érdekelte.
Kifulladva berontott a terembe, izgatottan felnézett, és…
… és földbe gyökerezett a lába a rémülettől!"

Natalie Scharf: Sophie, Sissi lázadó húga

Mindig is nagyon érdekelt Sissi és az őt övező legenda. Zsófia a legkisebb lánytestvére, a 8 testvér között pedig a hetedik a sorban. 

Natalie Scharf könyve kettős érzéseket keltett bennem. Egyrészt sok érdekességet megtudtam belőle a bajor hercegi családról, és főként Zsófiáról. Másrészt viszont teljesen feleslegesnek érzem a kitalált részeket, hiszen Zsófia élete önmagában is olyan érdekes volt! Ragaszkodhatott volna az írónő a valósághoz. Volt abban is romantika bőséggel! Ráadásul a pontos életrajzi adatok szerint a halála sem mindennapi esemény volt, akár végig is vihette volna...

A borító nagy szép, külalakra rettentő csábító kötet. Ráadásul a "Sissi" marketing-fogással felkelti az érdeklődést. Olvastatja magát, gyorsan lehet vele haladni. Az volt az érzésem, rohanunk a sztorival. A szereplők közelebb kerültek volna hozzánk ha kicsit lassítunk néha, hagyja őket beszélni, megnyilatkozni. A stílus egyébként élvezhető.

Zsófia eljegyzése Lajos bajor trónörökössel tényleg kudarcba fulladt. Egyrészt a fiatalok nem voltak szerelmesek, annál is inkább, mivel Lajos melegebb égtájakra tekintgetett... Ekkortájt ismerkedett meg  könyv szerint Zsófia élete nagy szerelmével, a polgári származású Edgárral (ez csak fikció), aki ezt követően folyton belekamatyol a képbe. És mégis házasságra lép Ferdinánd alenconi herceggel, így alençon–orléans-i hercegné címen élte életét. Az életrajzi adatok szerint házassága a könyvvel ellentétben boldog volt, itt viszont sokkal inkább hiszek a regénynek, hiszen köztudott, hogy kifelé tekingetett: beleszeretett egy orvosba élete második felében, amiből világra szóló botrány kerekedett. Ekkor tényleg diliházba zárták!

Mekkora jó regénytéma lett volna a valóság...!

Nálam ez 7,5/10, mert nem tudok túllépni azon, hogy feleslegesek a kitalált részek.

2001-ben Sophie életét is megfilmesítették, sajnos szintén túl sok fiktív elemet szőttek bele.