2010. december 29., szerda

"Megsebzett szívem"


Martin Doerry: "Megsebzett szívem"

Elolvastam: 2010. december 26.



"Ó, csak Te is itt lehetnél. Anyukám, most vigasztaljuk kicsit egymást. 
Biztos Te is borzasztóan érzed magad, annyira hiányzunk. Én meg borzasztóan
érzem magam, annyira hiányzol. Hát vigasztaljuk egymást, hogy nemsokára minden,
minden megint jó lesz. Jaj, Anyukám, szívem, én próbálom a legkülönbözőbb módokon 
vigasztalni magunkat, de hát nem sikerül."

Egy igazi ritkaságra bukkantam az akciós könyvek idején: egy ritka életrajza, mely egy német zsidó orvosnő és anya 44 évét öleli fel. Lilli Jahn messzemenően romantikus és művelt nő volt, elvégezte az orvosi egyetemet és orvosnőként dolgozott, miközben még az egyetem szerelembe esett egyik kollégájával Ernst Janh-nal. Mindig is csodáltam az olyan nőket (férfitól ilyet még nem hallottam - elnézést), aki ennyire tud szeretni. Ez a könyv a világháború nélkül is egy elképesztő szerelem és önfeláldozás története, egy olyan szerelemé, amire azt hiszem, kevesen képesek. Úgy gondolom, Lili sosem volt viszontszeretve, ő azonban még ebben a plátói szerelemben is átadta önmagát leendő férjének. Évekig küzdött érte, hogy összeházasodhassanak, majd lemondott terveiről, céljairól és álmai egy részéről, hogy együtt élhessenek és családot alapíthassanak. Majd a legmegdöbbentőbb fordulat: mindezek ellenére Ernst elhagyja 5 gyermeküket és feleségét, nagyjából magukra hagyja őket, a Lilllit végő vegyes házasságot felbontja és néhány napon belül újra házasodik. Ezzel odadobja a nőt, aki mindennél jobban szerette a "farkasoknak" és 5 gyermekét is semmibe veszi. Lili ezek után is csak mentegeti, Ernst nehéz és lemondásokkal teli életét említi, ami az ő zsidóságával függ össze és gyakorlatilag felmenti őt a tette miatt. 



***SPOILER***
Ami számomra már elképzelhetetlen önzetlenségszámba ment: amikor Ernst szeretője (merthogy azt is tart) a családi házukban szüli meg a közös gyermeküket a házaspár segítségével... Van ilyen egyáltalán?? És mindezért csak annyi a környezet reakciója, hogy hogy engedhette, hogy egy zsidó nő segítse világra a tiszta árja gyermekét?!
***SPOILER vége***

A regény Lilli és Ernst, majd Lilli elhurcolása után Lili és a gyermeki levélváltásaiból közöl részleteket, melyet a történelmi tényekkel egészít ki az író, egyébként Lilli Jahn legidősebb lányának fia.
Azt gondolom, ez az életrajz valamilyen szinten ritkaság, és sokkal inkább megmutatja a valóságot, hiszen amíg néhány ember túlélte a vérengzést, milliók reménykedtek, küzdöttek és végül jutottak hasonló sorsra, mint Lilli Jahn.

"Hogy vagy? Annyit gondolok Rád. Ma, 
amikor csöngettek és kinéztem a házkapu
ablakán, azt hittem, Anyu, Te állsz a kapu előtt. 
Olyan furán éreztem magam, mint még soha.
De az a csalódás, hogy nem Te voltál! Kunczéné volt."

Az az érdekes az ilyen könyvekkel (vagy akár filmekkel) kapcsolatban, hogy előre tudjuk mi a vége a "történetnek", hiszen nem is az a célja, hogy egy nagy csattanóra emlékezzünk, ám én mégis végigizgultam, hogy hátha tudnak segíteni, hátha megmenekül, hátha történik valami csoda. De persze nem árulok el azzal semmi újat, hogy nem történik semmiféle varázslat. Lilit elhurcolják, és a gyermekei szinte egyedül maradnak. A legidősebb ekkor a 14 éves Ilse, a legfiatalabb pedig a 2 éves kicsi Dorle. Rövidebb ideig az apa és más felnőttek is segítenek a gyerekeknek, de a munka nagy része rájuk hárul. És persze a túlélés is, a kasseli szőnyegbombázás, az új otthon megteremtése, a karácsony és más ünnepek...


"Édes jó Anyukám! Nem fázol? Tudsz aludni éjjel? Ne aggódj annyit! Értetted? Én mindent megcsinálok, amilyen jól csak tudom, és lassan már hasonlít a Te munkádhoz. Persze olyan jól, ahogyan Te, nem tudom csinálni. Anyucikám, én mindig, mindig itt őrizlek a szívemben, csak ne aggódj olyan sokat. Jó éjszakát. Ezerszer ölel és egy nagy puszid küld Ilséd."





A borító nagyon szép,  Lilli korabeli fotója van rajta. Több fényképet is közzétesz az író a könyvben, mely által jobban megismerhetjük a családot és az ismerősöket.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akit érdekel a 2. világháború, érdekel egy újabb élet, amelynek akkor szakadt vége.


"A cím idézet a levélregénynek is olvasható dokumentumgyűjteményből. Lilli Jahn zsidó orvosnő írt így 1943-ban a Gestapo börtönéből kamasz gyerekeinek, aggódva a magára maradt öt gyerek nehéz sorsa miatt. Ernst Jahn, a fiatal árja körorvos 1926-ban kötött házasságot kolléganőjével, 1940-ig egy fiuk és négy lányuk született. Az eleinte közösen praktizáló házaspár helyzete 1933 után gyökeresen megváltozott, Lillit eltiltották hivatása gyakorlásától, a kis faluban társadalmilag teljesen elszigetelődött, s mikor férje mellé kihelyeztek egy fiatal orvosnőt, aki gyereket szült Ernst Jahnnak, a polgármester elüldözte Lillit. Ő gyerekeivel együtt Kasselba költözött, ahol hamarosan letartóztatták. A börtönből írta legtöbb levelét a családanyai teendőket hősiesen ellátó 14 éves Ilsének, aki, húgaival együtt, naponta beszámolt életük eseményeiről, és akinek nagy szüksége volt az anyai tanácsokra, különösen miután otthonukból kibombázták őket. Lillit 1944-ben Auschwitzba vitték, ahol rövidesen meghalt. A tízes évek és 1944 között írt, férjének, barátainak, főként pedig nagyfiának és lányainak címzett levelei, valamint a válaszlevelek: ez a páratlan kordokumentum 1998-ban, fia halála után került elő. Lilli egyik unokája, a Der Spiegel szerkesztője ezután összekötőszöveggel látta el és kiadta a levelezést."



10/10