2010. február 1., hétfő

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak


Elolvastam: 2009. július 16.

Tegnap a fogorvosnál a váróban fejeztem be ezt a könyvet :) Így ma már tudok is írni róla.
Maga a történet sem rossz, ám több rejtőzik benne, mint első ránézésre gondolnánk. Egy harmincas éveiben járó, szellemileg visszamaradott fiatalemberről szól, aki a történet közepén közben kiderül, hogy PKU-ban szenved (fenilketonúriában, egyike a leggyakoribb veleszületett enzimhibáknak). Számomra azért volt érdekes, mert ma már az újszülöttek körében ezt a betegséget az élet első napjaiban szűrik, mivel való igaz, hogy a lerakódott anyagok szellemi retardációt okoznak, azonban megfelelő diétával ezek a betegek teljesen olyanok lehetnek, mint egészséges embertársaik.
Szóval ezt a könyvet azokban az időkben írták (amint ez eszembe jutott, azonnal odalapoztam: 1959), amikor már ismerték, de nem szűrték a babákat az enzimhibára (felteszem a kezelést se nagyon ismerték). És sajnos én nem tudtam elvonatkoztatni ettől az egésztől, és attól sem, hogy egy agyműtéttel próbáltak segíteni ezen a kórképen, hiszen a megoldás nem ebben rejlik. De átlépve a tudományon, és elvonatkoztatva ezektől a tényektől a szellemileg visszamaradott Charlie-ból az ő szavaival élve "okos felnőtt", majd egy kis idő elteltével pedig lángész válik. És itt kerül előtérbe a könyv valódi érdekessége és értéke egyben, az a lélektani utazás, amin Charlie átmegy, a felismerések. Hogy meg kellett küzdenie a családjáról hordozott súlyos emlékekkel, amikkel csökkent értelműként nem tudott mit kezdeni - ám most már lát mindent. Azzal, hogy az emberek nem vele nevettek, amikor ügyetlen-ügyefogyott volt, hanem rajta.... Azzal, hogy még a professzorok sem mindent tudó varázslók, hanem emberek korlátokkal és hibákkal, és nem tudnak mindent, gyakran csak találgatnak... És hiába okos, egyszerűen zseni valaki, az érzelmi élethez másféle tudásra van szükség....
Szóval elgondolkodtató cselekmény és érzelmek azok, amiket átélhetünk Charlie elbeszélésén keresztül. Viszonylag rövid könyv, 2-3 napot rászánva ki is olvasható, és mivel érdekes stílusban íródott, azt hiszem, nehéz is letenni.

És hogy akkor kicsoda Algernon? Hát egy hőn szerett fehéregér, aki ugyanezen a műtéten esett át, mint Charlie, és ő is egy átlagon felüli intelligenciától "szenvedő" egérré vált.
Film is készült ebből a történetből (úgy tudom, két alkalommal is), remélem, ha megtalálom, akkor írhatok arról is egy kis beszámolót.

Megtaláltam, de a könyv ismét jobb volt, mint a film.... Bár a film sem volt rossz, de eléggé lelapítottáka történetet...!


9/10