2018. március 19., hétfő

Születésnap

 


"Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon."

Szabó Magda: Születésnap

Sok gondolat futott végig bennem a könyv olvasása közben. Lehet elfogult vagyok, Szabó Magda az egyik kedvenc írónőm, nagyra értékelem a munkáját, és egész életemben büszke leszek arra, hogy egy városban születtünk és személyesen is találkozhattam vele. Lassan adagolom a könyveit, mert tudom, hogy (számomra) nincs sok, most a Születésnap került sorra, hiszen az elmúlt hetekben emlékeztünk az írónőre a 100. születésnapja alkalmából (október 5. - megj.). Minden sorát nagyon szerettem, emberi volt, érzékeny, kedves és finom. Közben végigfuttattam magamban, hogy én már az új rendszer gyermeke vagyok, vajon milyen lehetett az a régi. Tudom, számtalan hibája volt, de elmondásokból és a Születésnapból is úgy tűnik, az emberek szervezettebben foglalkoztak egymással, normaként épült beléjük már kicsi koruktól, amikor az úttörő-rendszerbe bekerültek.
Maga a történetvezetés klasszikus fejlődésregény, Bori az „önző” kislány érett, felelősen gondolkodó, empatikus nagylánnyá válik, közben sok minden történik vele, sokat tapasztal, csalódások is érik, és ez bizony formálja, alakítja. Megismerjük a társait, barátait és mindazt, ami lejátszódik benne. Tanúi lehetünk az első szerelemnek, annak a csodálatos és mindent elsöprő érzésnek, mely ugyanaz volt a régi rendszerben és ugyanaz maradt az új rendszerben is. A barátság hatalmának, és bizony az elutasításnak, a mellőzöttségnek és az érdekek mozgatta manipulációnak is, mely úgy tűnik, kortól és nemtől függetlenül emberi tartozék, és a vele való találkozás bizony fájdalmas.
Imádtam.

„Szeretlek – mondta Cila szeme –, szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem. Hogy most a két karodra fűzöd a szatyrokat és indulsz, pedig abban a fülkében, amelyben mi szorongtunk, valami baj volt a fűtéssel, majd megfagytunk Miskolctól idáig; te éppen olyan dermedt vagy mint én. Ám azért elmégy, sorba állsz halért, káposztáért, pedig utálsz húst meg eleven jószágot vásárolni, de tudod, hogy nekem anya most mindennél fontosabb, és először ránk gondolsz, csak aztán önmagadra.”
Misi szeme azt mondta: „Fele mindennek. A jónak, ami jön, a rossznak, ami jön. A fele. Azért vagy a feleségem.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!