Alias Grace

"Néha éjjelente újra meg újra elsuttogom magamban: gyilkosnő, gyilkosnő. Úgy susog, mint a tafotaszoknya, amikor a padlót söpri."

Margaret Atwood: Alias Grace 

Margaret Atwood-dal már A szolgálólány meséje idején megszerettük egymást (én őt különösen), így a többi megjelent kötete is várólistára került, ám amikor megláttam az Alias Grace-t, még a Jézuskának is megrajzoltam, hogy biztosan a fa alatt landoljon.

Így is történt, nem csalódtam - sem a Jézuskában, sem Atwood-ban. 

Az Alias Grace egy teljesen más típusú történet, mint A szolgálólány meséje. Elbeszélőnk maga Grace, aki az elbeszélés idején. 1859-ben már évek óta börtönben ül, mint gyilkosnő. Jó magaviseletéért jutalom, hogy a börtönigazgató-asszonynak besegíthet a felszolgálásban, miközben látványosságul szolgál az igazgatófeleség barátnőinek. 

A gyilkos természet kutatása természetesen a pszichiátria igen régi és egykor népszerű területe volt, így Dr. Simon Jordan, a fiatal és nagy reményekkel kecsegtető pszichiáter vizsgálni kezdi az 1840-ben elítélt Grace Marks kisasszonyt, és a börtönigazgatónál történő rendszeres délutáni találkozásaik képezik a könyv zömét. Nagy kérdés ugye, hogy Grace gyilkosnő-e vagy sem, hazudik-e vagy sem, hiszen a gyilkosságot rábizonyítani nem tudták, így kerülte el a halálbüntetést, melyet tettestársa, James McDermott elszenvedett. 

"Hallottam, hogy valaki bejött a konyhába a hátam mögött. Az ajtót nyitva hagytam, hogy valami

levegő azért bejöjjön, és gyorsabban száradjon a padló. Gondolta, biztos McDermott az.
Nehogy rálépj a tiszta padlómra a trágyás csizmáddal, mondtam neki, és súroltam tovább.
Nem felelt, de nem is ment el. Ott állt továbbra is az ajtóban, és rájöttem, hogy a csupasz bokámat meg a lábamat bámulja, ámbár piszkos volt, meg – már megbocsásson, uram – a hátsómat, ami úgy ringott súrolás közben, akár a kutya fara, amikor a farkát csóválja."

Dr. Jordan nem bízza a véletlenre az ítéletalkotást, a beszélgetéseket egészen Grace gyermekkorával indítja, így igyekszik feltérképezni a kisasszony valós személyiségét. A korabeli újságok sokat cikkeztek a megdöbbentő esetről, hiszen nem kisebb személyek lelték halálukat a gyilkos páros keze által, mint Thomas Kinnear gazda és házvezetőnője, Nancy Montgomery. A korabeli pletykák féltékenységet, titkolt kapcsolatot feltételeztek az indítékok között, egészen odáig mentek, hogy McDermott és Grace szeretők voltak. Mi vihetett egy 16 éves lányt a gyilkosságra? Ez a hír ma is megrázná a sajtóorgánumok csengettyűit, nem volt ez másként a viktoriánus korabeli médiával sem, mely egyszerre papolt a feddhetetlen erkölcsről és látta el glóriával a Marks-McDermott párost. A szenzáció akkor is szenzáció volt, na.  Dr. Jordan nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a teljes igazság feltárása és Grace személyiségének, indítékainak feltérképezése. 

Az Írországból emigrált Grace életének apró darabkáiból lassan áll össze a karaktere, története, és az az életút, ahogy ő a Kinnear gazda háztartásába került Ontario-ba. Letartóztatása idején korábban meghalt barátnőjének, Mary Whitney-nek adta ki magát, kapcsolatuk és Mary tragédiája is nagyon fontos mozzanata Grace életének. A gyilkosság napjára pedig Grace mindössze részben emlékszik, a gyilkosság idejére pedig abszolút nem. Vallomását többször megmásítja, árnyalja, így rendkívül nehéz kideríteni az igazságot.

"A börtön nemcsak a fegyenceket tartja bezárva, de a többi embert is kívül rekeszti. A legerősebb börtönt Grace építette fel saját maga köré."

Maga az egész történetvezetés, az újságcikk-bevágások, a viktoriánus-kori hangulat és a gyilkosság morális megítélése teszi nagyon érdekessé és izgalmassá a történetet. Ráadásul a kötet egy megtörtént esetet dolgoz fel, így átérezhetjük a társadalom izgalmát, az akkori megdöbbentő bűncselekmény kapcsán. Ki is volt Grace? Tettestárs, felbújtó, gyilkos vagy egy szerencsétlen véletlen áldozata? Grace nem buta nő, és a korabeli szakértől, illetve mi, regényolvasók is csak a homályban tudunk tapogatózni. 

Ez a remek történet még több, mint 800 oldalon tálalva is rendkívül izgalmas és szórakoztató volt, egyetlen sorát sem untam.

"Nancy sírjából egy rózsa nőtt,
Kinnear sírjából meg szőlő,
Összekapaszkodtak a magasban,
Így lett egymásé a kettő."

A Netflixen pedig megjelent a kötetből készült sorozat.