2014. március 30., vasárnap

A gyáva



 
John Boyne: A gyáva

Ennél a könyvnél rögtön a borítóval kezdeném, pedig arról ritkán írok (ennek oka az, hogy többnyire egy tetszik - nem tetszikkel elintézem magamban). Ez most más. Ez egy fénykép egy fiatal férfiról, akinek nincsen arca. Ez nekem annyira megdöbbentő és elrettentő, hogy konkrétan féltem a könyvtől, vajon mi történhetett vele, mit tehetett vagy mit tehettek vele, amiért nincsen arca?
Szóval kerülgetem már egy ideje, mint macska a forró kását... 
John Boyne könyve az első világháborúban játszódik, főszereplőnk Tristan Sadler, aki egy kisebb füllentés segítségével kerül besorozásra, így minden vágya teljesül; az alderhorst-i kiképzést követően a frontra kerül Franciaországba. A kiképzés során összebarátkozik Will Bancrofttal, akihez nagyon furcsa és különleges kapcsolat fogja fűzni. A háború és Will halála után Tristan Londonból Norwich-ba utazik és találkozik Marian Bancrofttal, Will nővérével, hogy
visszaadja neki a Willhez írott leveleket. Beszélgetésük közben szóba kerülnek Will utolsó hetei, vajon miért döntött amellett a "gyáva" tett mellett, ami életének a végét jelentette? A válasz Tristannal van, meg tudja vajon osztani Mariannel? 
Ez egy nagyon különleges könyv, hiszen egyrészt a hátunk borsózik a fronton eltöltött, lövészárokban végigszenvedett "oldalaktól", átérezzük a rettegést, a félelmet és az embertelenséget, másrészt közelebbről is megismerünk két olyan embert, Tristant és Willt, akiket még a könyv befejezése után sem tudok igazán hová tenni. Nem értem pontosan, mit miért tettek, nem értem igazán a motivációjukat. Lehet nekem is bele kellett volna mászni azokba a tetvektől és patkányoktól hemzsegő árkokba, katonatársaim hullái közé, hogy átérezzem ezt az egészet.
Élvezetes, jó stílusban megírt könyv, csak úgy peregtek az oldalak, egyik a másik után, hajtott a kíváncsiság, mégis levont az élvezeti értékből az, hogy teljes értetlenségben maradtam a végén - ami pedig minden bizonnyal az én hibám.