2011. szeptember 3., szombat

Ahol a folyó véget ér


Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Nem vagyok elájulva ettől a könyvtől. A bloggerektől nagyon jó kritikákat kapott, az igazi és halhatatlan szerelem lelőhelyeként emlegetik.
A borítója nagyon szép, elsőre megfogott: sejtelmes, letisztult, számomra nagyon érzelmes. 
A könyv első felét szerettem olvasni, kifejezetten lekötött. Egy szegény sorból származó, lakókocsi-telepen felnőtt fiatal srác, Doss beiratkozik az egyetemre, ahol művészetet tanul és pici pénzből tengődik az albérletében. Széplelkű fiatalember, aki rendületlenül képeket fest. Ráadásul még nagyon bátor is, hiszen élete kockáztatásával megment egy fiatal diáklányt, Abbie-t az erőszakos szörnyeteg karmai közül, amikor egyik éjjel a kampusz sötét ösvényein sétálva nagy bajban találja. Ekkor még nem is sejti, hogy a lány a kormányzó egyetlen pici lány, szeme fénye...
Itt megint életre kel a szegény fiú és gazdag lány szerelmi mítosza, a szépség és a szörnyeteg jól ismert fordulatai. A szülők kifejezett tiltása ellenére összeházasodnak és nagy szerelemben élnek. Míg nem egy nap Abbie súlyos beteg lesz. Amikor még minden remény szertefoszlott, akkor előkerül a bakancslista, mindaz, amit a lány még életében szeretett volna megtapasztalni, átélni. Közülük is a legfontosabb: végigevezni a St. Marys folyón le egészen végig Dél-Karolinán keresztül. Ezt a kormányzó persze nem nézi jó szemmel: végstádiumú rákos beteg lányának szerető családi körben a helye. Ám Doss vállalkozik a lehetetlenre és teljesíti felesége utolsó kívánságát...

Forrás: http://magnoliablossom.wordpress.com/

Ez így tömören összefoglalva elég csöpögősnek tűnik. Ráadásul az is, de a stílus élvezetes. A könyv első felében nagyon tetszettek a művészettel kapcsolatos gondolatok, ki is jelölgettem magamnak a többségét. A második fele viszont nagyon unalmasra sikerült. Már tolni akartam a kenut lefelé azon a folyón. Nem bírtam a szenvedést. Ráadásul teljesen értelmetlennek tűnt az egész. Miért akar egy félholt ember egy kenuban ázni-fázni, éhezni, veszélyes embereknek kitenni magát, stb.?

Összességében ez nem kifejezetten az én műfajom. Nagy kedvencem a Love Story, abban lelőtték már ezt a poént, így sok újdonságot nem kaptam tőle. A stílus tetszett, nem volt rossz olvasni. De a végét nagyon untam, megfáradtam a sok evezésben.


 8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!