2011. február 14., hétfő

A szellemmajom



Sladana Bukovac: Szellemmajom

Elolvastam: 2011. február 13.


Sladana Bukovac horvát médiaszemélyiség, nem régen megjelent könyve a Szellemmajom, melynek alcíme - Egy pszichiáter viszontagságai - számomra máris hívogató volt, ráadásul a Száll a kakukk a fészkére horvát megfelelőjeként mutatja be a fülszöveg, így nagy izgalommal fogtam a kezembe.

"A problémák legalapvetőbb eredetét, 
a pénztelenséget, azonban egyetlen terapeuta 
sem tudja megoldani."

A borítója nagyon tetszik, a csupasz láb a csupasz valóságot szimbolizálja számomra, a hangulat is teljesen passzol.
Elolvasás után az első kérdés, ami felmerült bennem a következő volt: olyan sokan járunk a horvát tengerpartra kiskirályként eltölteni azt az 1-2 hetet, amiért dolgozunk az év maradék 50 hetében - fürdőzünk a napfényben, a búvárszemüvegünket magunkra öltve felfedezzük a sziklás partok előmerészkedő élővilágát. Vajon hányan gondolunk közben arra, hogy milyen események játszódtak le ugyanezeken a tájakon 20 évvel ezelőtt? Vagy hogy a házinéni, meg az az ötven körüli bolti eladó, akinél reggel a kiflit vettük, vajon mit élt át a délszláv háborúban? 
Bennem ezeket a kérdéseket villantotta fel a Szellemmajom. 
A kényszeres személyiségzavarban szenvedő pszichiáter, Pavel, akinek takarítási mániája főként a feszült élethelyzetekben erősödik fel, megcsömörlik a munkájától. Minden nap ugyanaz: vélt vagy valós háborús veteránoknak osztogatja a poszttraumás stressz diagnózist, öngyilkossági hajlamaikat kutatja, papírokat gyárt. Ez az elvárás mind a főnöke, mind a rendszer részéről. Közben belekóstol a transzszexualitás-szakrendelésbe is, ahol érdekesebbnél érdekesebb arcokkal találkozik. De a lényeg ugyanaz marad: a munka egysíkú, sikertörténetekben szegény. Ez a probléma általánosságában érinti a pszichiátriát, de különösen a háború által megbetegített társadalomban jelentős. Ráadásul a rendszer működése (mely egyébként sok tekintetben emlékeztet kicsiny hazánkra) a korrupció melegágya, így még kevesebb esélyt adva a változásnak, a minőségi regenerációnak.
A történet rövidebb fejezetekre van osztva, könnyen olvasható, haladós. A hangulat mindvégig nagyon komor, a nép nagy részét érintő sérülések mellett Pavel egyéni tragédiája is nagy hangsúlyt kap.Vajon begyógyulnak-e ezek a lelki sebek, segít-e az idő megoldani egy nép közös problémáját? Vagy magukban hordozzák a tüskét - elviselik, körbenövik esetleg odadobják az életüket bízva egy szerencsésebb folytatásban?


"A pszichés zavarok diagnózisai közé sürgősen be kellene vezetni azt a szót, hogy „hülye”."


"Az internetes társkeresés, a bordélyok világa, a délszláv háború utáni korrupció, a keletre érkező nyugati ember megdöbbenése együtt kavarog ebben a megrázó pszichológiai regényben. Főszereplője egy pszichiáter, aki úgy osztogatja betegeinek a poszttraumás stressz diagnózisát, akár az ügynökök a szórólapokat. Pavel viszontagságaiból és páciensei elbeszéléseiből olyan általános érvényű emberi sorsokat ismerhetünk meg, melyekben nem számít, ki gazdag és ki szegény, ki ismert és ki névtelen: a titkok és tragédiák mindig ott rejtőznek a kulisszák mögött, és – akár pszichiáter segítségével, akár anélkül ­ mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát az életben való boldogulásért. A kritikusok Sladana Bukovac regényét a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik."

Köszönöm a könyvet a Nyitott Könyvműhely Kiadónak!


 9/10


Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadó
Oldalak száma: 206
Borító: keménytábla
Kiadás éve: 2010
Fordító: Ürmös Attila

8 megjegyzés:

  1. Meglepetés :)
    http://konyvelmeny-beszamolo.blogspot.com/2011/02/1-dij.html

    VálaszTörlés
  2. Ezt szívesen elolvasnám. A hülye bevezetsével pedig tökéletesen egyet értek :-)

    VálaszTörlés
  3. Hajrá :)
    Akkor az új diagnosztikus kategória bevezetését pedig indítványozni fogom :) Egy támogatóm már van :)

    VálaszTörlés
  4. Csak előbb befejezek még kettőt :-)
    De komolyan, anno, amikor pszichiátriát tanultam, és jöttek a kórképek, simán az jutott eszembe, hogy ez hülye :-).

    VálaszTörlés
  5. Akkor félreértettük egymást. Én nem a pszichiátriai betegeknek adnám ezt a cetlit, hanem a többi ember közül a *hülyéknek*.

    VálaszTörlés
  6. Ja :-). Én azért a pszichiátriába is betenném a szimplán "Hülye" diagnózist.

    VálaszTörlés

Kíváncsian várom a gondolatodat!