2010. április 26., hétfő

John Steinbeck: Édentől keletre


Elolvastam: 2010. április 24.

Régóta szemezgetek ezzel a könyvvel, de sokszor félreraktam azzal a felszólítással, hogy túl komoly, túl hosszú. Mégis nekikezdtem, és gyorsan végig is olvastam. Mondanom sem kell, hogy megint egy nagyon jó könyvet emeltem le a polcról, ami a maga 800 oldalával kellemes órákat szerzett az egyedül töltött estéimen.
Nekem legjobban a sokak által unalmasnak titulált első harmad tetszett, mert a szereplők felsorakoztatásával és a tájak megismertetésével olyan nagyszerű leírásban lehet részünk, ami sokszor tényleg nem valami izgalmas, itt viszont csak úgy pörögnek az oldalak, ahogy elevenednek meg a karakterek, siklik a képzeletünk a az 1800-as évek Amerikájának éppen benépesülő tájain....



A szereplők pedig nagyon finoman és gondosan megformált jellemek, élvezet velük megismerkedni! Szinte az összes személyiségtípus felsorakozik, aki csak a Földön valaha is helyet kapott, hozzám a legközelebb Kate és Mr. Hamilton állt. Kate azért mert mostanában kezdtem el hinni abban, hogy gonosz emberek születnek a Földre, és nincs az a gondos szülői nevelés, ami ezen változtatna. És Kate pont ilyen, hideg, számító, érzéketlen, igazi pszichopata. Mr. Hamilton - nem mondom, hogy a másik véglet, de ő a megtestesült jóság, igazlátás, kedvesség, emberiesség. Mindvégig az volt az érzésem, hogy minden gyereknek szüksége lenne egy ilyen nagyapára: lehet tőle tanulni az életet, nem csak a fizikai minkéntjét (hiszen nagyon leleményes, ügyes és okos volt) hanem a miértjét (és hogyanját).



És csak a regény közepe táján realizálódott bennem, hogy ez részben Steinbeck családjának a története.... Jobb későn, mint soha. Mindenesetre kíváncsi lennék, mennyi köze van az igazsághoz, ha lesz időm, utána is fogok nézni. Gyönyörűen felvonultatja a családban megjelenő, generációkat átívelő mintát (a tesókra gondolok) - amit manapság divatos körítéssel karmának nevezünk. Tegyük.
Nagyon szépen megírt családregény, csak ajánlani tudom. Egy kis folytatást el tudnék még képzelni hozzá, bár teljesen biztos vagyok abban, hogy egy családregénynek sosincs igazi befejezése, de most nyújtsa fel az a kezét, akit nem érdekel, hogy Caleb sorsa hogyan alakul, folytatódik-e a karma.....


1955-ben James Dean főszereplésével (Caleb Trask) film is készült belőle, de nem hiszem, hogy megnézem, mert nekem a könyv az ómen, a film pedig olyan régi, hogy úgysem tetszene.... Amúgy 1952-ben íródott a könyv, úgyhogy nem teketóriáztak sokáig Hollywoodban :)



10/10