2010. február 1., hétfő

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

 Elolvastam: 2009. december 1.

Az egyik leginkább magával ragadó könyv, amit valaha is olvastam! Elejétől a végig olvasmányos, cselekményes, fordulatos, csipetnyi humorral fűszerezve, néhol kissé szomorkás vagy éppen romantikus....

Néhány kedvenc mondatom:

"A testem gyereket akart. Üres voltam, teljes akartam lenni. Szeretni akartam valakit, aki marad: marad és itt lesz, mindig. És azt akartam, hogy Henry benne legyen ebben a gyermekben, hogy amikor elmegy, ne legyen teljesen távol, velem legyen legalább egy kis része… biztosítékul, tűz esetén, árvíz esetén, istencsapás esetén."

"Az alvás most a szerelmesem, a feledésem, az ópiumom, az amnéziám."

"Az álmok nem azonosak a valódi élettel, de azok is fontosak."

"Lehet, hogy te vagy Henry múltja, de én vagyok a jövője."

"Az idő semmi." - és ez mennyire így van!


"Megfogom az arcát kétfelől, hátrabillentettem a fejét és megcsókolom, és megpróbálom a szívemet a szívébe rejteni, hogy biztonságban megőrizze, ha netán ismét elveszíteném."-hm....

"Alkoholista. Az alkoholisták pedig ilyenek. Ez szerepel a munkaköri leírásukban: szétesnek, aztán egyre jobban szétesnek." - egy nagyon találó szakmai megjegyzés!


"Amikor az ember együtt él egy asszonnyal, mindennap tanul valamit. Eddig azt tanultam meg, hogy a hosszú haj egy szempillantás alatt eltömi a zuhany lefolyóját; hogy nem ajánlatos az újságból kivágni semmit, amíg a lapot nem olvasta a feleséged, még ha az illető újság egyhetes is; hogy kétszemélyes háztartásunkban én vagyok az egyetlen, aki háromszor egymás után hajlandó vagyok ugyanazt vacsorázni duzzogás nélkül; és hogy a fejhallgató arra való, hogy a házastársat megóvja házastársa zenei túlzásaitól."

"De te boldoggá tettél. Méltónak lenni a boldogságra, az a nehéz."

„Amikor utoljára láttam Henryt, a lábujjamat szopogatta a Réten.” :))))


és innentől tartozik a kedvenc könyveim közé:

"Clair-re pillantva döbbenten látom, hogy könnyek folynak végig az arcán a füle felé. Felülök, fölé hajlok. – Mi a baj, Clare? – Csak rázza a fejét, és összeszorítja a száját. Megsimogatom a haját, felültetem, magamhoz ölelem. Gyerek még, és már nem az. – Mi baj?
Olyan halkan mondja, hogy meg kell kérnem, ismételje meg.
– Csak az, hogy azt hittem, én vagyok a feleséged."

Fülszöveg:

A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát. Nem tudhatja, mikor történik meg újra, s hol találja magát legközelebb. Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér. Szeretik egymást és megpróbálnak normális családi életet élni, de nem tudják, gyermekük örökli-e a betegséget, és mikor jön a halál. Csak azt tudják, hogyan jön: mindketten látták a férfit lőtt sebbel meghalni.
Igaz, akit bárhová sodorhat az idő, az sosem hal meg teljesen.



A könyv 4 millió példányban kelt el és 38 országban jelent meg. Évek óta vezeti a The New York Times és a nemzetközi bestseller-listákat.

"Elbűvölő és lebilincselő mese a sors játékáról és a szerelembe vetett hitről. Mindarról, ami két embert összeköt." The Publisher

"Az időutazó felesége a szerelem győzelmét ünnepli az idő felett." Chicago Tribune

Kíváncsi vagyok, hogy milyen a film, de félek, hogy csak elrontaná ezt az élményt, elég rossz kritikát olvastam róla. Továbbá azt hallottam, már készül a sorozat is....
Megnéztem a film....elejét. Angolul. Azért nem néztem tovább, mert a férjem elaludt rajta. Én élveztem, mert olvastam, és így körítettem köré a történetet, amit már ismerek. De neki unalmas volt, és érthetetlen. Henry-t nem ilyennek képzeltem, Clare mondjuk belefér abba a karakterbe, amilyennek magam előtt láttam.
 

10/10