2010. február 1., hétfő

Alison Weir: Lady Elizabeth - Utam a koronáig


Elolvastam: 2009. december 17.

Nagyszerűen megírt regény, mely a történelmi tényeket nem csupán egymás mellé rakosgatja, és szárazon tálalja az olvasó felé, a hanem a kor pletykái, legendái és intikái közül is belesző néhányat, melyeket vagy elhiszünk vagy nem, mindenesetre ezektől lesz ez a könyv olyan élettel és izgalmakkal teli, néhol már szinte meghökkentő.
Viszonylag terjedelmes (750 oldal), de egyrészt olvastatja magát, másrészt viszonylag nagy betűkkel lett írva, így én 1,5-2 hét alatt ki is végeztem. A borító pedig szó szerint mesés!


"A leánygyermek 1533-ban született a reneszánsz kor fényűző greenwichi Placentia Palotájában. Rajongott gyönyörű anyjáért és a fejüket vesztett feleségeiről is híres, fenséges apjáért. A leány törvénytelen gyermekként pompás kastélyokban nevelkedett, mesterektől sajátította el a tudományokat, nyelveket, udvari mulatságokon táncolt és lantján játszott.


Különleges eszének, határozott, erős jellemének híre bejárta egész Angliát. Sugárzó megjelenése olyan csodálatot ébresztett a férfiakban, hogy vonzó alakja sokáig kísérthesse még őket, s lángolóan vörös haját is csak nehezen feledhessék. Ifjú korára szenvedélyesen izzó nővé virágzott, akinek kalandos életútjában szűzies titkaira is fény derül.


Egy rejtélyes, protestáns úrnővé, aki szembenéz a királyi udvar intrikáival, a felségárulás vádjával, megvívja csatáit a testi vágyakkal, és szellemei segítségével leszámol félelmeivel, hogy diadalmaskodjon mindenek felett. A történész végzettségű, a korszakot behatóan ismerő írónő sikerkönyve megjelenése után azonnal listavezető lett, azóta pedig országról-országra hódítja meg az olvasók eszék és szívét."

10/10