2011. január 29., szombat

Hány vödörrel hozzak?



Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Elolvastam: 2011. január 28.


Ez a könyv elég régóta várja, hogy elolvassam. Miért is mellőztem ezidáig? Egyszerűen nem volt számomra csalogató a cirkuszi légkör. Sose vonzott. Hamisnak érzem. A bohócok vidám mozdulatai a világ legnagyobb átverései, olyan érzésem van, ők a legszomorúbb, legszerencsétlenebb emberek a földön. Ugyanígy a cirkuszok csillogó, fényárban úszó világa is talán pont a legsötétebb, legkegyetlenebb.
Ezekkel az ellenérzésekkel vágtam neki Jacob Jankowski, majdnem állatorvos, majd öregember élettörténetének. Idősek otthonában üldögélő sokat élt úriember visszaemlékezései fiatalkori vagányságáról, szerelméről, vakmerőségéről, önfeláldozásáról. Mindannyian így szeretnénk majd egyszer beleülni a fotelbe egy vastag takaró alá: legyen miről mesélnünk és azon ne kelljen túl sokat színezni utólag. És ez persze keveseknek adatik meg.
Jacobnak megadatott: élete felfutó szakaszában óriási törés következett be, ám ő inkább felugrott egy cirkuszvonat egyik vagonjára és megpróbált érvényesülni mint majdnem felnőtt, majdnem állatorvos, majdnem hős. 
Történetünk több klisé mellett eredeti momentumokat is tartalmaz. Kétségkívül legkedvesebb karakterünk Rosie, az elefánt, akiben sosem csalódunk. Ráadásul valós elefántokról mintázta az író kedves egyéniségét. A legellenszenvesebb persze a cég vezetősége (mint mindig :), különösképpen August uram, akinek megalapozott pszichiátriai diagnózisát azért némileg megkérdőjelezem. A cirkuszt a színfalak mögött ismerhetjük meg, lefejtve róla a flitteres rongyokat, csillogó kelméket. A hideg-rideg valójában abban az időszakban, amikor Amerikában is éheztek a polgárok, a gazdasági világválság kényszerítette térdre az emberiséget. Egymás után mentek csődbe a cirkuszok, a többiek pedig mint a hiénák, az országot átszelve rohantak összeszedni a társulat maradványait, bekebelezni, amit csak lehet.
A szerelmi szál és a körülmények semmi újat nem hoztak. Már olvastam máshol.
A borító tetszik, jól illeszkedik a könyv hangulatához. Sokat dob az egészen a fejezetek előtt lévő korhű fényképek. Ezekért változatlanul odavagyok.
A könyvből készült filmet pedig itthon áprilisban mutatják be a mozik, a főszerepben Reese Witherspoon-nal, és Robert Pattinson-nal. Pont ideje volt elolvasnom.





"Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején."



9/10