2018. október 28., vasárnap

Kedvenc meseregények, mesesorozatok 1.


Régóta tervezem már, hogy aktuális kedvenc sorozatainkról készítsek egy összefoglalót. Hamar rájöttem, hogy ennél sokkal több sorozatot szeretünk, ám most az aktualitásokról szeretnék Nektek mesélni:

Berg Judit: Rumini-sorozat
Igazi kalandregény a javából, mely olyan gyerekeknek való, akik sokáig meg tudnak ülni a fenekükön és gazdag fantáziával rendelkeznek, hiszen a könyv nagyon kevés (főként fekete-fehér képet tartalmaz, bár úgy tudom, elkezdték kiadni színes rajzokkal is borsosabb áron), a fejezetek hosszúak, a cselekmény bonyolultabb, át kell látni a történéseket, a szereplőket, az összefüggéseket. A pagony.hu 6-12 éves kor közé ajánlja, mi 5 évesen kezdtük a kisfiammal, és már a 4. résznél tartunk. Összesen 8 rész jelent meg eddig. Van benne mindenféle izgalom: apró állatok (főszereplőink egerek), kalandozás egy különleges fantáziavilágban, hajózás, összeesküvés, rablótámadás, varázslat, átok, összefogás, majd végül összetartozás és győzelem.

Erwin Moser: Hol lakik a kisegér? - évszakos-sorozat
Ez kisebbeknek való, 3-6 éveseknek ajánlanám elsősorban. Moser-mesevilága sok család kedvence, gazdag fantáziával megáldott, kedves és rövid mesék ezek aranyos rajzokkal, rövidke fejezetekkel, melyek mégis összefüggésben vannak egymással, de nem épülnek szorosan egymásra. Itt is kisegerek a főszereplők, akikkel különleges dolgok történnek, varázslatosak, barátságosak, kalandosak egyszerre. Mosernek több mesekönyve is megjelent magyarul, én most az évszakos könyveket ajánlom, tavaszi és nyári a Hol lakik a kisegér? az őszi és téli az Egércirkusz.

Beck Andrea: Titoktündér-sorozat
Minden kisgyerek polcán ott a helye! Legalább az első résznek. A kisgyermekkor legáltalánosabb szorongásairól, félelmeiről, nehéz helyzeteiről szól és ezekre kínál varázslatos, mégis nagyszerűen működő megoldást. Toby, a kisfiú teljesen hétköznapi fiú, aki időnként nagyon szeretne egy helikoptert, máskor problémái vannak a barátaival vagy fél a sötétben, ám nagyon szerencsés is, hiszen egy apró tündérke, Lola, segít neki ezekben a helyzetekben különféle varázseszközök igénybevételével. Igen ám, de nem csak Toby ilyen szerencsés gyerek ezen a világon, hanem minden gyerek, aki csak odafigyel a szemünkkel nem látható dolgokra. 
A Titoktündér-sorozat eddig 7 kötetet számlált (megjelenésre kerül hamarosan a következő rész), van benne inkább kisiskolásoknak való rész is, de az első kötet és a Titkok kalendáriuma egészen biztosan jó nagyobb óvodásoknak is.

Timo Parvela: Miú és Vau - sorozat
Ez egy különleges, ún. empátiafejlesztő, finn gyermekkönyvsorozat, melynek első részéről itt írtam. Megint egy olyan könyv, amelynek minden kisgyerek polcán ott a helye, bár nagy érzések megmozgatására képes, így mi könnyedebb könyvekkel felváltva szoktuk olvasni.

Erdős István: Aprótörpe indiánok
Ez egy két részes sorozat, mely hüvelyknyi méretű indiángyerekekről szól, akik mindenféle kalandokba keverednek, kicsit mágikus és nagyon indiános. Egészen 4 éves kortól olvasható, Pásztohy Panka cuki rajzaival van tűzdelve.

Berg Judit: Lengemesék
Ez egészen új kedvencünk, az évszakokra osztott lengetörténetek. Könnyedebb, mint a Rumini, és kisebbeknek is kiváló, sokkal több rajz van benne, a fejezetek is rövidebbek. Főszereplőnk, Füttyös Vilkó és bátor és kalandkereső, kissé nyughatatlan lengegyerek, aki szzeretné, ha a haja minél hamarabb bebarnulna, azaz felnőtté válhatna a lengeközösségben. A lengéket folyamatos fenyegetés és orv támadás éri a ronda, piros fejű harácsok részéről, ami nagy kihívást jelent a közösségnek, ám Vilkó leleményessége és bátorsága számtalanszor kihúzza a lengéket a bajból. 4-5 éves kortól ajánlom. A sorozat évszakok szerint 4 részből áll, és készült belőle mesefilm is, van szakácskönyv, kalendárium is, mint kiegészítő kötetek.

M. Kácsor Zoltán: Zabaszauruszok-sorozat
Ez a legnagyobb és legelső kedvencünk! Annyira tetszett az első rész, hogy írnom kellett az írónak, mikorra várhatjuk a folytatást. Ez egy vérbeli, fantáziadús, kalandos dinós történet, a szereplők jól kidolgozottak, a történet vicces, fordulatos, rajz nincs benne túl sok, de amit van, az nagyon cuki, aranyos. Főszereplőnk Rilex, a békés tirex és baráti köre Barmol, a fogatlan Raptor, Kunyi, a keselyű, aki Rilex szájában lakik és a többiek. Az első kötetben Dínómdánom, a dínók paradicsomának felkeresésére indulnak a barátok. 5 éves kortól ajánlom.

Annie M. G. Schmidt: Titi-sorozat
A Titi-sorozat első részéről itt írtam bővebben. Ez egy 3 részes sorozat, ami egy Titi nevű jószívű, bátor kisfiúról szól, aki piros daruskocsijával száguldozik a városban és mindig készen áll arra, hogy segítsen a barátainak vagy bárki másnak, aki bajban van. 5 éves kortól ajánlom a sorozatot.

Ingo Siegner: Sárkányok szigete-sorozat
A sorozat első részéről itt írtam bővebben. Ezt a sorozatot akár 4 éves kortól olvashatjátok az apróságoknak, hiszen a fejezetek rövidek, ám annál varázslatosabbak, kalandosabbak. A fejezetek egymásra épülnek, de a cselekmény egész egyszerű, jól követhető, és a legtöbb klasszikus mesekelléket tartalmazza (tengeri szörny, boszorkány, sárkány)


-->

2018. október 23., kedd

Fejtől s lábtól

 

Tompa Andrea: Fejtől ​s lábtól 

Kettő orvos Erdélyben

Egyre több kortárs magyar írót, írónőt fedezek fel magamnak, így a távolból szinte nem is értem a korábbi ódzkodásomat...
Tompa Andrea szerintem a fantasztikus kortárs írók közül is kiemelkedik, mert ilyen csodálatosan megkomponált, összetett regényt, ilyen fantasztikus, (úgy gondolom) korabeli nyelvezettel csak kevesen képesek előállítani. Csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
De kezdjük a történettel. Már a címe is sokat sejtető és izgalmas. A nagy világégés előtti Erdélyben járunk, mikor is beiratkozik a kolozsvári orvosi egyetemre a laza, kissé hanyag székely-csángó ifjú, ki apja nyomására és terveinek engedelmeskedve tanul orvosnak; illetve egy perfekcionista, femisita és semmiképpen nem ijedős asszimilálódni igyekvő zsidó hölgyemény, aki még a családjával is szakít azért, hogy álma teljesülhessen és orvossá válhasson. Kettejük gondolatait tartalmazza felváltva, majd szinte egybeolvadva a regény.
Szó esik a korabeli orvosképzésről, az erdélyi (kolozsvári) orvosi egyetem helyzetéről, az Osztrák-Magyar Monarchia területén található fürdőkről, majd az orvostanhallgatók lehetőségeiről. Így jutunk
Kolozsvár, 1910.
el az első világháborúig, mely meghozza két főszereplőnk első és meghatározó találkozását (mely nem is az első igazán, ám mégis meghatározó - fejtől s lábtól), és tragikus szétválásukat is. A háború évei a fiatal orvosok szemszögéből nagyon izgalmas és magával ragadó színfoltja a könyvnek. Ezt követi a nagy fájdalom: a haza szétszakítása, szétszakadása és az orvosi egyetem, az orvosok és összességében az erdélyi magyarok helyzete. Főszereplőink élete is teljesen megváltozik, egészen addig, míg lelkesedésük és fiatalkori perzselő tüzük parázzsá változik és sor kerül egy teljesen más hangulatú, ám annál nagyobb jelentőségű találkozásra. Mindezek közben főszereplőink jellemfejlődése is végbemegy, hiszen a hanyag ifjúból szülei uralma alól kikerülő lelkes, tehetséges sebészpalánta válik, a feminista fiatal nő pedig megmarad annak, aki, számtalan ügyért küzdve dolgozza át a fiatalkorát, képezi magát szüntelen, ám családjához is újra megpróbál közelíteni.
Sokat gondolkoztam, milyen műfaj is ez a könyv, történelmi regény, fejlődésregény és mindkettő egyben. Olyan történelmi regény, ami főszereplőink életén és szemén keresztül láttatja ezeket a meghatározó eseményeket, és olyan fejlődésregény, melyre a történelem és a világfordító idők tagadhatatlanul nagy hatással voltak. 
Nagyon összetett, komplex regény ez, igazi ragyogó csillag az éjszakában, és már várnak rám az írónő további regényei... Köszönöm, hogy olvashattam!


2018. október 14., vasárnap

Titi a toronyház tetején

 

 Annie M. G. Schmidt: Titi ​a toronyház tetején 

(Titi 1.) 


Nagyon izgalmas, kedves sorozatot sikerült elkezdenünk az elmúlt hetekben! Már szemezek egy ideje a Titi-sorozattal, melynek  kezdő darabját ki is vettük a könyvtárból (a sorozat összesen 3 részből áll).
A könyv kezdete nem volt számomra kérdések nélküli, hiszen főszereplőnk, Titi, a kisfiú, aki piros daruskocsiján közlekedik, és éppen hajléktalan életmódot folytat. Ekkor segítségére siet Gerda, a galamb, aki egy nagyon magas toronyházban javasol neki egy toronyszobát, melyet Titi lelkesen el is foglal, így lesz ő a toronyszoba lakója. Természetesen ez bennem számtalan kérdést vetett fel: hol vannak a szülei, hogy került ez a kisfiú az utcára, stb., ám gyorsan leállítottam magam, hiszen ezeken a tényeken a gyermekeim egyáltalán nem akadtak fönn, és mohón kérleltek, hogy olvassuk tovább Titi kalandjait.
Mivel kalandból volt bőven. Titi nagyon életrevaló, bátor és jószívű. Így számtalan barátra lel - emberekre és állatokra egyaránt, akiket sosem hagy cserben.
Itt van máris a csótány, Zsazsa, akit egyenesen a házban lakó Patyolatnétól kell megmentenie, hiszen Patyolatné majdnem megöli a rovarölőjével... Vagy ott van a másik nagy barát, Ágica, Patyolatné szomorú sorsú kislánya, akin együtt hüledeztünk a gyerekekkel, hiszen Patyolatné megtiltotta, hogy a ruháját összepiszkolja, így szegényke egész nap a sarokban álldogál...
Vagy ott van Gerda, a galamb, aki Ágica megmentésekor egyszer csak eltűnik... 
Vagy akár Falábú Károly és Lenke, a sirályok és Lenke tojásai...
Sok-sok lakó kedveli meg még a jószívű Titit: Penna bácsi, akinek viccesen megtiszteli Gerda a  féltett poszterét (ezzel hangos heherészést váltva ki a gyerekekből), a Trappolkák (a kócos fejű kis ördögök, akik világ legtürelmesebb - meglepő módon egyedülálló - apukájának szerető figyelme mellett növekednek), a különleges Nyurgaló, vagy gazdája, az Őrnagy, és még sokan mások.

Az történet még nagyobb izgalmak közepette ér véget, hiszen adott egy narancssárga tojás, amiből nem tudjuk, mi fog kikelni, és mi történt a Toronyházban, ami miatt Titinek hirtelen meg kellett szakítania a pihenését a tengerparton.

A könyv fülszövege 5-10 éves gyerekeknek ajánlja a sorozatot. Ez egy igazi meseregény, abból a szempontból is, hogy klassz jellemábrázolások találhatók a könyvben,
az írónő éles szemmel és kiváló érzékkel faragta meg szereplőinket, ami igazán élettelivé teszi az kalandokat.



-->

2018. október 7., vasárnap

Kókusz ​Kokó kalandjai



Ingo Siegner: Kókusz ​Kokó kalandjai

Sárkányok szigete 1. 


Kókusz Kokó meglepően nagy örömet váltott ki a gyerekeimből, bár eleinte kevesebb reményt fűztem hozzá (az illusztrációk nem olyan különlegesek). Két olvasásra végig is olvastuk, kedves, aranyos, és kicsiknek kifejezetten izgalmas meséket tartalmaz. Ráadásul egy könyvsorozat első része, így van lehetőség tovább élvezni a kalandokat.
Kókusz Kokó egy kis tűzokádó sárkány, aki első kalandjai egyikében megmenti a kis süni, Matilda életét, akivel ezentúl elválaszthatatlan barátokká válnak. Számtalan izgalmas kalandot élnek át együtt, míg szegény Matildát kővé nem változtatják... A varázslatot feloldani viszont csak a banya, Rubina tudja, aki addig nem hajlandó segíteni kétségbeesett sárkányunknak, míg meg nem tanítja őt is tüzet okádni. Így lesz Rubinából tűzokádó boszorkány, és így jut Matilda haza barátjával.
Van itt ezen kívül mindenféle izgalmas szereplő, például varázsló, tengeri szörnyeteg, őserdei kaland, humor, izgalom... Szóval ajánlom minden óvodás korú gyereknek és szüleiknek, mi biztos, hogy elolvassuk a folytatást is!

A könyvből animációs sorozat is készült, ami grafikáját tekintve elég gyengének tűnik, mi mindenképpen maradunk a könyveknél. 



2018. szeptember 28., péntek

Mia és a macskamedve



Udo Weigelt: Mia ​és a macskamedve


Mia nincs könnyű helyzetben: új helyre, új lakásba költöznek, nagy változások történnek az életében. Ez bizony elszomorítja Miát, hiányzik a régi otthona. Az új házukban, a dobozok között kutatva keresi Nyuszkót az alvókáját, aki nélkül nem tud álomba merülni, de sajnos nem találja. A dobozokat pakolászva az egyik dobozban rátalál a gumicukros üvegre! Igen ám, de az üvegben a gumicukornak hűlt helye, ám egy fura szőrös kis plüssállat lóg ki az üvegből farkával felfele. Mia kiveszi, a plüssállat pedig megszólal! Hamar kiderül, hogy ő Carlo, a macskamedve. És amilyen cukinak tűnik, olyan goromba Miával: ő sincs könnyű helyzetben, hiszen eddig ő élt a házban, amibe Mia és a családja beköltöztek és egyáltalán nem látja szívesen az új lakókat. Mia hamar túllép a költözés miatti szomorúságán és megvigasztalja az édesszájú Carlot egy jó adag tejszínhabos eperrel. Így aztán barátságot köt egymással Mia és a macskamedve és barátságuk átsegíti őket ezen az új és nehéz helyzeten.
Ez egy remek könyv költözés előtt álló családoknak, segíthet a kisgyermekeknek a költözéssel járó változások feldolgozásában, és egy szuper ötletet ad a szülőknek (ha van rá energiájuk): az új lakásban a kisgyermek találkozhat egy kedves, segítőtárssal, egy új plüssállattal, akivel kölcsönösen segíteni tudják egymást ebben az embert próbáló helyzetben.
Nagyon klassz könyv, 4-5 éves kortól ajánlom! 




-->

2018. szeptember 26., szerda

Mérleghinta



Timo Parvela: Mérleghinta


Timo Parvela empátia kialakulását elősegítő, érzékeny, kedves, "szívbarát" gyerekkönyveit már Miú és Vau kapcsán megismertük, így nagyon kíváncsi voltam a többi kötetére is.
A Mérleghinta (vagy van aki libikókának, libicsókának ismeri), a barátság és az emberi kapcsolatok játszóterén áll, és Pi ül rajta, a furcsa arcú, emberformájú medve. A hinta másik oldalán nem ül senki. Pi csak vár és vár, mérleghintázni szeretne, de nem tud, hiszen az egyedül nem lehet. 
"Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki". - Így gyűjti Pi jegyzetfüzetébe a tapasztalatait és következtetéseit. Pi vándorútja során - miközben társat keres a mérleghintázáshoz, számtalan érdekes, furcsa nevű - valódi állathoz hasonlító, ám nem valódi állattal találkozik (pl. harály, harmona, csirkák, stb., melyeket rendszeresen félreolvastam, ami gondolom jelzi az én fantáziához-valósághoz való viszonyomat is). Számtalan tapasztalatot, érdekes és igaz bölcsességet tanul meg a várakozásról, a magányról, az elfogadásról, a kölcsönösségről, a másságról - melyeket mind-mind feljegyez a jegyzetfüzetébe, egészen addig, amíg találkozik ugyanazzal a medvével, akivel már történetünk elején összefutott, szinte csak egy pillanat erejéig. Utazása során nagy magasságokat jár be, felül a hold szarvára, körbetekint a világűrben, majd ugyanilyen nagy mélységeket él meg,  mikor a gödörben talál rá a barátjára.
Olvasás közben kíváncsian figyeltem a gyermekemet (6 éves), hogy milyen hatással van rá mindez, mennyire érti, nem érti. (Voltak olvasás közben Kis herceg - érzéseim, és akkor finoman fogalmazok :)) Merthogy ez az északi gondolatvilág számomra vagy számunkra nagyon idegen, a könyv tele átvitt értelmű kifejezésekkel, aforizmákkal, a valósághoz hasonlatos szereplőkkel, melyek aztán mégsem valóságosak - mindenesetre érdekelte és kérte az olvasást. És szerintem a mese egyik leglényegesebb mondanivalója át is jött neki: ha csak ülünk és várunk, nem "hullik ölünkbe" a barátunk, de a nagy forgatagban rátalálhatunk, és lehet épp az lesz a barátunk, akiről első ránézésre nem is gondolnánk!




2018. szeptember 25., kedd

Én, ​Virág Anna


"Én, Virág Anna nyugalmazott tanítónő, budapesti illetőségű lakos, az esztendő nagyobb részében, főként tavasszal és ősszel falun élek."

Sobor Antal: Én, ​Virág Anna

Megmondom őszintén, teljesen másra számítottam, amikor ezt a kis könyvecskét a kezembe vettem. Nyilván nem lehet egy egész életet összefoglalni ilyen nyúlfarknyi kötetben (136 oldalban), de a hangsúly-eltolódások nekem zavaróak voltak. Családregényt, önéletírást vártam, valami olyasmit, mint a Mindig magam vagy az A faluban szól a nóta című kötetben olvastam.

Nos, Virág Annáról elég keveset tudtam meg: egy csodálatosan nagylelkű felajánlás kapcsán az árva, magára hagyatott kislány tanítónőnek képezheti magát, amibe nagy hévvel bele is veti magát, majd visszatér szülőfalujába, ahol tanítóként próbálja megállni a helyét - több-kevesebb sikerrel. Ez az első néhány oldal mondanivalója. A többi a házasságáról, férjéről szól, annak politikai karrierjéről. A földosztás eszméjétől borsódzott a hátam, nyilván a kor emberének egyik legnagyobb problémája volt ez akkor. Szívesen olvastam volna többet a gyermekkoráról, hogy vált azzá, aki lett, és hogyan nevelte a gyermekeit, hogyan küzdött a mindennapokkal. Előkerültek a gyerekek és azokkal való kapcsolata, a budai élet, a világháborús évek is nagyobb hangsúlyt kaptak, de én szívesen olvastam volna még ezekről az időkről. 
Érdekes könyv, mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek. Érdekelne, hogy vajon Virág Anna élő személy volt-e? Tudtok erről valamit?