"Én,
Virág Anna nyugalmazott tanítónő, budapesti illetőségű lakos, az
esztendő nagyobb részében, főként tavasszal és ősszel falun élek."
Sobor Antal: Én, Virág Anna
Megmondom őszintén, teljesen másra számítottam, amikor ezt a kis könyvecskét a kezembe vettem. Nyilván nem lehet egy egész életet összefoglalni ilyen nyúlfarknyi kötetben (136 oldalban), de a hangsúly-eltolódások nekem zavaróak voltak. Családregényt, önéletírást vártam, valami olyasmit, mint a Mindig magam vagy az A faluban szól a nóta című kötetben olvastam.
Nos, Virág Annáról elég keveset tudtam meg: egy csodálatosan nagylelkű felajánlás kapcsán az árva, magára hagyatott kislány tanítónőnek képezheti magát, amibe nagy hévvel bele is veti magát, majd visszatér szülőfalujába, ahol tanítóként próbálja megállni a helyét - több-kevesebb sikerrel. Ez az első néhány oldal mondanivalója. A többi a házasságáról, férjéről szól, annak politikai karrierjéről. A földosztás eszméjétől borsódzott a hátam, nyilván a kor emberének egyik legnagyobb problémája volt ez akkor. Szívesen olvastam volna többet a gyermekkoráról, hogy vált azzá, aki lett, és hogyan nevelte a gyermekeit, hogyan küzdött a mindennapokkal. Előkerültek a gyerekek és azokkal való kapcsolata, a budai élet, a világháborús évek is nagyobb hangsúlyt kaptak, de én szívesen olvastam volna még ezekről az időkről.
Érdekes könyv, mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek. Érdekelne, hogy vajon Virág Anna élő személy volt-e? Tudtok erről valamit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!