A huszadik feleség

"A bába vénülő arcán elégedettség terült szét.

- Már nem sok van hátra.

Legyezni kezdte a fémüstben izzó tevetrágyát, mire apró lángnyelvek 

támadtak fel belőle. A vajúdó asszony hanyatt dőlt, homlokán veríték 

gyöngyözött. Arcára kiült a fájdalom. Néhány perc múlva újabb görcs 

gyötörte meg alhasát. Alsó ajkába harapott, nehogy felüvöltsön."

Indu Sundaresan: A huszadik feleség

Elolvastam: 2011. április 17.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek elrepítenek egy-egy távoli világba - akár időben, akár térben, ha a kettő egyszerre történik, akkor az a legjobb. A huszadik feleség pont ilyen, hiszen a 16.-17. századi India (Mogul Birodalom) tájain játszódik. Ráadásul a cselekménynek valós történelmi háttere is van, bár a részletek és a karakterek inkább a fantázia szülöttei, azonban valóban élt egykor egy messze földön híres mogul uralkodó, akire éveken át várakozott főszereplőnk, a szépséges perzsa nő, Marunissza. Kényszerházassága a szintén perzsa származású, érzéketlen katonával a valóságban is kudarcba fulladt és hosszú évek gyötrelmét követően omolhatott az uralkodó kajaiba, mint annak huszadik és egyben utolsó felesége.

A könyv borítója nagyon szép, a könyv hangulatához illik. A cselekmény számomra itt-ott kicsit akadozott - előfordult, hogy elvesztettem az érdeklődésemet Marunissza sorsa iránt, de a holtpontokon túllendülve ismét érdekelni kezdett, mikor is köttetik meg a frigy, mely nyílt titokként lebegett végig a regényen. A hangulat és a megteremtett légkör többnyire átjött, bele tudtam élni magam a történetbe és sokszor ültem Marunissza ghagarájának szélén hallgatva, amint álmodozik arról a hercegről, akit tulajdonképpen alig ismer. Egy gyermekkori szerelemről és a sors alakította találkozásokról szól ez a regény.

A karakterek nem kerültek túlságosan közel hozzánk, belső érzéseikről ritkábban adnak számot. Kedvenc szereplőm a kissé huszadik századi gondolkodású Marunissza, akiben mindvégig van tartás, még akkor is, amikor ügyét elveszni látja. A könyv első lélegzetvételétől nyomon követi az életét: amikor szülei  (Aszmat és Ghiász bég) és idősebb testvérei minden vagyonuktól megfosztva menekülni kényszerülnek Perzsiából, út közben jön a világra Marunissza, a család legfiatalabb tagja. Ghiász bég kilátástalannak látja helyzetüket, ezért a sorsára hagyja kislányát, aki egy váratlan fordulat következtében visszakerül szüleihez - már itt tetten érhető, hogy szerencsés csillagzat alatt született. A család is otthonra talál a Mogul Birodalomban, a császár udvartartásában elhelyezkednek, biztos jövedelmükről a nagy Akbar gondoskodik. Szálim herceget nem kifejezetten kedveltem meg, hiszen nem erős jellem, mint ahogy az uralkodói családból senki sem. Nem tudom elképzelni, hogy Marunissza boldogan élte le életét a császári zenanában (háremben), ahol sorrendben 19 feleség és számos ágyas előzte meg, amikor megjelent. A legunszimpatikusabbnak pedig Ali-Khan bizonyult, a katona, aki nem tudta értékelni gyönyörű feleségét, majd kislányát sem (szégyen-gyalázat).

A könyv mindvégig olvasmányos, könnyen emészthető, egy-két "szakkifejezés" is ránk ragadhat olvasás közben. Amit negatívumként említenék az az, hogy nem túl egyedi ez a regény, így nem tudom, mennyire lesz maradandó. Több helyen éreztem azt, hogy ezt már olvastam/láttam valahol. Ettől eltekintve kellemes olvasmányélmény volt számomra, szerettem a történetet és érdekelt a végkifejlet, szóval a regény elérte a célját.

Keleti tájakra varázsolt korábban:
A hárem
A virágok vére
Indiai szenvedély

"A 16. század végén Kandahár tartomány távoli szegletében téli hóvihar tombol. Egy nomád sátorban egy kislány látja meg a napvilágot ezen a zord napon. A Marunissza nevet kapja, melynek jelentése „Nők ragyogó napja”. A kislány a mogul császári udvarban nevelkedik, és amikor nyolcévesen először megpillantja Dzsahángír császárt, elhatározza, hogy egy nap a felesége lesz. Álma több mint húsz év múlva válik valóra, amikor egy boldogtalan házasság után végre örök hűséget esküdhet annak a férfinak, akit mindig is szeretett, és huszadik feleségként beköltözhet a pazar császári hárembe. Hála a férfinak, aki megszállottan szerette, az immár Núr Dzsahán nevet viselő fiatal császárné képes volt lerázni magáról a hagyomány béklyóit, és ugyan a fátyol mögül, de a 17. századi India befolyásos uralkodójává válni. Marunissza pénzt veretett, idegen országokkal kereskedett, pártolta a művészeteket, számos császári kert és síremlék, köztük a Tádzs Mahal építését engedélyezte, s ezek máig hirdetik hatalmát."

8/10

Kiadja: Tericum Kiadó
Kiadás éve: 2010.

Oldalszám: 456

Egy hercegnő élete

Javier Moro: Indiai szenvedély


Elolvastam: 2011. március 19.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon-nagyon szegény, ám gyönyörűségesen szép, fiatal leány. Szegény, munkától és nélkülözéstől ráncos homlokú édesanyjának egyetlen vágya volt az életben: szépséges, eladósorban lévő leányának megfelelő kérőt találjon. Egy napon hogy hogy nem, ellátogatott városukba a messze földről érkezett, dúsgazdag herceg (az Üveghegyen is túlról), aki feleséget keresett magának. De olyat ám, akinek helyén van a szíve. Egy szép napon körútja során megakadt a szeme a világszép leányon és hamar próbára is tette, vajon megfelelne-e hercegnének. A leány kiállta a próbát, így a herceg kihirdette a hetedhét országra szóló lakodalmat. Messze földről sereglettek oda a mindenféle hercegek és más uralkodók, ajándékokkal halmozták el az ifjú párt. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.....

Azt hiszem, akkor nő fel az ember igazán, amikor kíváncsi a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-lezárás utáni történésekre. A hercegék hétköznapjaira, a veszekedéseikre, a napi gondokra. És akkor válik az ember igazán bölccsé, amikor már nem érdekli a folytatás, csak az, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak".

Az Indiai szenvedély messze nem az a könyv, aminek a címe alapján feltételeznénk. Ez a könyv egy fiatal lány meseszerűen alakuló életét meséli el: Anita Delgado Madridban, elszegényedő családba született és nővérével együtt táncosnőként kellett kisegíteniük a családi kasszát, miközben katolikus szüleik  vigyázták a jó hírüket. Egy nap (1907-ben), a spanyol herceg esküvőjére érkező  hírességek közül találkozik egy indiai herceggel (maharadzsával), akinek nagyon megtetszik az egyszerű lány. Megkedvelik egymást, a maharadzsa folyamatos ostromlása végül célt él, elnyeri a szép lány kezét.

Ám a lakodalom után a csillogó-villogó hercegségben, Kapurthalában ifjú hercegnénk a rádzsa korábbi négy feleségét találja - természetesen nem fogadják be az új asszonyt, aki ráadásul gyermekeikkel egyidős és nem is földi. Az angolok is hevesen tiltakoznak a spanyol lány ellen és nem is ismerik el hivatalosan maharáninak (hiszen ekkor India brit gyarmatként létezett).
Ebben a közelről sem egyszerű helyzetben találja magát Anita 17 évesen, szíve alatt születendő gyermekével.

Közben bepillanthatunk az észak-indiai hercegségek működésébe, a század eleji India helyzetébe, megismerjük India szerepét a háborúkban, majd India 1947-es függetlenné válását.

Összességében ez egy nagyon jó könyv egy mese folytatásáról, egy fiatal lány asszonnyá válásáról egy messzi-messzi országban. Mindezt a könyv közepén számos korabeli fénykép illusztrálja - ez a gyengém....

 

"Javier Moro igaz történet alapján íródott könyve a regény, a történeti elemzés és az útirajz sajátos egyvelege. A szerzõ elsõsorban eleven portrét rajzol két nagyszerû személyiségrõl, egy férfiról és egy nõrõl, mesebeli találkozásukról és drámai elválásukról.

Anita Delgado egy lecsúszott málagai hidalgó lánya volt, és 16 évesen egy madridi zenés kávéházban táncolt a nõvérével együtt. A divatos kávéház vendégei közt foglalt helyet egy 34 éves indiai maharadzsa, aki elsõ pillantásra belebolondult a csinos, madonnaarcú, természetes humorú táncosnõbe. Anita szülei eleinte keményen ellenálltak a „szerecsen király” ostromának, s féltve õrizték leányuk tisztességét, amikor azonban a maharadzsa felajánlotta, hogy egy éven át franciára, angolra, teniszezni, lovagolni és társasági szokásokra taníttatja Anitát Párizsban, majd a francia fõvárosban feleségül veszi a lányt, mielõtt Indiába költöztetné, beadták a derekukat. Jagatjit Singh nem titkolta, hogy Anita az ötödik felesége, a többi asszony azonban külön élt a háremben, a maharadzsa pedig fényûzõ palotát építtetett, ahol európai módon élt ifjú arájával. Ana már várandósan érkezett Indiába, és hamarosan kisfia született. Európai és indiai szokások keveredtek hétköznapjaiban; sokat utazott férjével, és a kor híres személyiségei és mûvészei közül jó néhányan részt vettek életükben (ráadásul Anita elsõ udvarlójának, Anselmo Nieto spanyol festõmûvésznek jó barátja volt Picasso, s késõbb (már Európában) Anita barátnõje lett – többek közt – Josephine Baker).
Javier Moro – a történeti hûségen felül – csodálatosan, a regény-mûfaj elvárásaihoz is hûen eleveníti meg a királyi pár sorsát. Könyvébe zárta az Ezeregyéjszaka világát, az erotikus bacchanáliákat, a maharadzsák ékszerek iránti különös vonzalmát, a paloták pompáját, a Rolls-Royce-ok csillogását, a tigrisvadászatokat. A könyv megfilmesítésének jogát az Almodóvar kedvenc színésznõjének számító, Hollywoodi szupersztárrá érett Penélope Cruz vásárolta meg. A kötet október végi bemutatójára Magyarországra érkezik a szerzõ."

10/10

Eredeti cím: Pasión India 

Kiadja: Palatinus Kiadó

Kiadás éve: 2006.

Fordította: Mester Yvonne

Oldalak száma: 402

puhatáblás, ragasztva kötött