„A” generáció

Douglas Coupland: „A” generáció

Coupland leghíresebb regényét, az X-generációt még nem volt szerencsém olvasni, ez viszont bent volt a könyvtárban, így a fülszöveg alapján úgy döntöttem, miért ne?

Lehet, hogy jobb lett volna azzal kezdeni, mert az "A" generáció igencsak középszerűre sikeredett. A nem is olyan távoli jövőben játszódik, amikor is az internet meghódította a világot (mint most, csak egy árnyalattal még inkább), a méhek pedig eltűntek. Az embereket egy új gyógyszer tartja fogságban: a Solon nevű tabletta, aminek segítségével felgyorsul az időérzékelés, azaz rövidebbnek tűnnek az unalmas helyzetek (pl. börtönbüntetés ideje). Mellékhatásként pedig igencsak additív tulajdonságai vannak a bogyónak, az ember élvezi a magányt, megszűnnek a múlt és jövő miatti szorongásai, így szép boldog jelent alakít ki magának és elvan benne.

Na igen, de a méhek eltűntek, ez meg egy csomó rossz dolgot hoz magával: állat- és növényfajok pusztulnak ki sorra... Egyszer csak újra felbukkan néhány méh, és a világ 5 különböző részén megcsíp 5 teljesen különböző embert... Mi lehet bennük a közös? Hogy vonzották magukhoz a méheket és egyáltalán honnan?

Horrorisztikus kísérlet veszi kezdetét...

Érdekes, de pont mostanában hallottam, hogy a méhek szépen lassan tényleg elvándorolnak az emberlakta vidékekről, aminek senki sem tudja igazán az okát (a méhek eltűnéséről).

Az alapsztori érdekes, de néhol nekem unalmas volt... A vége pedig (az ún. csattanó) egy kacajt csalt elő belőlem, de nem a vidám fajtából. 

Így összességében nekem középszerű élmény volt, igazából a vége érdekelt, de közben nem szórakoztam magam halálra. 

A szolgálólány meséje

"Várok. Igyekszem koncentrálni. Önmagamat kell most oly módon összeszednem, ahogy az ember nekikészül egy beszédnek. Amit nyújtanom kell, az nem olyasmi, amire születtem, hanem amivé tettek."

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Ejha, kedves Margaret! Ez a történet nagyon ott volt! Nem vagyok nagyon otthon a témában, már ami a disztópiás könyveket illeti, de ez tetszett. 

Az alapgondolat szerint a jövőben valamikor kincs lesz a termékenység (megj.: szerintem már ma is az). Erre épít (talán) az Egyesült Államokban a Gileád rezsim. Itt minden nőnek feladata van: a Márták a szürke szolgálók, a feleségek az élénk kék családanyák, a szolgálólányok pedig a vörös ruhában biztosítják a népesség fennmaradását és szaporulatát a polgárháború idején. Olyan agymosáson mennek át mindannyian, hogy az fantasztikus. Vallásos alapokkal támasztják alá az elméleteiket, minden, ami korábban az emberek szemében értékes volt, most semmit sem ér vagy egyszerűen tilos. A telepen kiutalják a férfiaknak a szolgálólányokat, hogy beteljesítsék azt, amire születtek. Egy ilyen szolgálólány meséli el életét a parancsnoknál... És emellett mindenki félhet attól, hogy sorsa még rosszabbra fordul és átkerül a nemnők telepére, a gyarmatokra és takaríthatja a radioaktív hulladékot. A szexualitás teljes elnyomás alá kerül: a szexnek mindössze a fajfenntartás a szerepe. Nade vajon ez tényleg mehet így? El tudjuk vajon fojtani alapvető ösztöneinket?

"Akarom, hogy az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat - szavalja -, nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel; hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. Az asszony csendességben tanuljon, teljes engedelmességgel. " - Itt végigpillant rajtunk. - "Teljes engedelmességgel" - ismétli. - "A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel."

Összességében nagyon lekötött ez a könyv, mert amit olvastam, az nekem teljesen új volt, a megvalósítás pedig olvasmányos. Szívesen olvasnék még Atwoodtól, ha a többi története is ilyen eredeti.

"Mi nem kaphatunk sem kéz-, sem arckrémeket. Manapság minden ilyesmi haszontalanságnak tekintendő. Tárolóedények vagyunk, csupán a belső szerveink fontosak számukra. A külsőnk felőlük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja. A feleségek rendeletben szögezték le, hogy nekünk ne járjanak testápoló szerek. Nem akarják, hogy vonzóan nézzünk ki. Épp elég nehéz nekik így is."

A könyvből film is készült 1990-ben. Úgy adódott, hogy aznap este, amikor a könyvet befejeztem, meg is néztem, de elég sótlan volt. Még az se derült ki belőle, hogy miért olyan nagy szám a Vogue magazin és a társasjáték.

"A férfi nem egyéb, mint a női stratégia része újabb nők létrehozása érdekében."

10/10