Szulyovszky Saroltát illusztrátorként ismerhetjük leginkább, az ő keze munkáját dicséri többek között több Máté Angi könyv is. Ezt az egy könyvecskét találtam a saját munkái között.
A hálás virág az elmúlásról szól - kiélezve a nagyszülők elvesztésére, és kissé rejtetten az elmúlással való dacolás is megjelenik, hiszen a kötetben a kertet ápoló nagymamát egy virág szimbolizálja: egy művirág, műanyagból, mely legjobb tudomásom szerint nem igazán múlandó. Gondolom, átvitt értelemben az örök élet szimbóluma akarna lenni, hiszen a nagymama az emlékezés és az átörökített tulajdonságok miatt örök életű, de ez nekem olvasás közben nem jött át, utólag végiggondolva jöttem rá (bár lehet nincs igazam). A célközönség (a 4-7 éves korosztályra gondolok) azonban nem biztos, hogy ezt az összetett szimbolikát fogja érteni, azt viszont biztosan, hogy Kató mama meghalt. És ezt olyan rákészítéssel teszi még félelmetesebbé, minthogy "feltartóztathatatlanul közeledett az ősz", ugyanígy közelít a könyv is a nagyon öreg, egyre lassabban botorkáló, egyre rosszabbul látó Kató nagymamával is az elkerülhetetlen felé.
Ami még érdekes: a könyv bal oldalán hosszabb szöveg (gondolom, a nagyobbaknak), jobb oldalán rövid verssorok (feltételezem a kisebbeknek) találhatók.
(Emellett a könyv mellett a Bartos Erika Zakatoló című, egyébként kislányom egyik kedvenc verseskötete zaklatta fel a gyerekeket az eddig olvasottak közül, melybe mai napig nem tudom, hogy ennyi remek, vidám kis vers után a végére miért tett az írónő pont egy szomorú darabot a dédpapáról.)
Ezt a könyvet tudom elképzelni egy anya-gyerek páros tökéletes közös ajándékának! Rövid, kedves, szeretetteli történet csodás rímekbe szedve és fantasztikus, álombéli illusztrációk teszik felejthetetlenné ezt a könyvet.
A kisfiú annyira szereti az anyukáját, hogy le akarja hozni neki a Holdat az égről, ám ő olyan picike, hogy nem érheti el. Segítségül hívja az apukáját, a rokonokat, mind a szomszédokat és más kedves embereket is, akik segítségükért érdemelnek egy-egy darabkát a Holdból. Nehezen megoldható, ám annál fontosabb feladat, mely összefogással biztosan sikerül. Mindez olyan stílusú történetbe ágyazva, mely ugyan emelkedett hangulatú, ám nem vitték túlzásba, inkább letisztult és finom.
És a szimbólum, mely a kedvencemmé vált, mely minden szülő és gyermekekkel kapcsolatba kerülő felnőtt számára megjegyzendő:
"És kúszik, kúszik egyre feljebb,
ő, kit megannyi váll emelget,
általuk, érzi, növekedhet,
s naggyá lehet pici -"
Egy fantasztikus vers Weöres Sándortól. Amikor valaki megítél, elítél, anélkül, hogy ismerne. Amikor valaki minősít Téged. Amikor pletykálnak Rólad. Akkor gondolj ezekre a sorokra és meríts erőt belőlük.
Amikor szeretsz, igazán szeretsz. És ezáltal magadat is jobbnak, szebbnek látod. Magadat is jobban szereted. Jobban szereted magadat az Ő szeme tükrében... Azt szereted, aki mellette lettél....
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod: Szemem tavában magadat látod.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő.
Vajon mikor fognak a közelben koncertezni a fiúk? Rám biztosan számíthatnak...
Egyébként a hazai kereskedelmi tehetségkutatóként felvonultatott kis költségvetésű, ám tömérdek reklámot felvonultató produkciók színvonaláról annyit, hogy elég végignézni a döntőbe került színtelen és tehetségtelen "sztárjelöltek" során (a táncos csapatok részemről kivételt képeztek - nem is tudom, hogy kerültek be a mezőnybe?), a fentihez hasonló élményekről az egyszeri néző pedig sajnos könnyen lemaradhat...
