Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai

John Cleland: Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai

Na ez az a könyv, ami mindenféle prüdéria ellenére sose lesz az én világom. Azért olvastam el, mert egyrészt rajta van az 1001-es listán, másrészt az erotikus irodalom alapművéről van szó. És persze azért, mert rövidke.

Szóval adott a pajzán nevű Fanny, aki még egészen zsenge leányként kerül a londoni éjszakai életbe. A történet a 18. században játszódik, szóval aki "szürke árnyalatos" élményeket keres, az kutasson tovább. A könyv borítója nagyon tuti, mert az egész sztori olyan, mintha egy kulcslyukon keresztül leskelődnénk, látunk is, meg nem is. Szó van a dolgokról, szavakkal leírja a lényeget, de mégis van, ami kissé rejtve marad. Híres urak és istállófiúk egyaránt élvezhették a fiatal Fanny kegyeit.

Az 1910-es borító. Forrás: Wikipedia

Van ám humor is a "történetben" és egy csipet tragédia, hiszen semmi más nem sodorhat ilyen pályára egy nőt, csakis valami tragédia... A legviccesebb rész mindig az volt, amikor meg kellett nevezni a férfi dákóját :D Hogy erre az író micsoda kifejezéseket talált... hát az megér egy misét.

No de összességében unalmas volt, minden oldalon ugyanaz történik. Nem nyerte el különösebben a tetszésemet, de el tudom képzelni, hogy ez a kis könyvecske mekkora port kavarhatott annak idején!
John Cleland az 1700-as években élt angol novellista (1709-89.), a Fanny Hillt egy börtönben töltött időszak során írta (mivel álmodik a kecske...?), aminek publikálása miatt röviddel a zabadulása után ismét letartóztatták. Legálisan majd száz évvel később kerülhetett az olvasók kezei közé.

A hivatásos

"Rá kellett jönnöm, hogy én csak azt élvezem, ha kapok egy vaskos borítékot, és olyasmiket lihegnek a fülembe, hogy nyögjél, te mocskos kis kurva. Akkor legalább pontosan tudom, ki és mi vagyok."

Miklya Anna: A hivatásos 

Újabb ribancos könyv a palettán, és valami rejtélyes oknál fogva az olvasmányaim között. Pedig azt gondoltam, a Hamis gyönyör után nekem ilyen többet nem kell, a botrány szaga mégis felkeltette az érdeklődésemet... A sok "komoly" olvasmány közé beillesztettem hát Miklya Anna első sikerkönyvét.

A sztori itt bizonyítottan fiktív. Az apjával és kishúgával egyedül élő egyetemista lány prostituáltként tesz szert ösztöndíj-kiegészítésre. Mondanom sem kell, nem tudja az ipart abbahagyni a suli után sem. Kicsit idősebb fejjel egyik kedves kuncsaftja tanári állást szerez neki egy egyházi középiskolában. Ezt követően is folytatja kettős életét: a tanári szerepben a diákok barátja, míg az éjszakai életben a férfiak kegytárgya... Mindeközben lelkifurkáit és személyiségzavarát az önbizalomhiányos iskolai pszichológussal igyekszik kezeltetni...

Nekem ez a sztori itt-ott kifejezetten hitelesnek tűnt. Furcsa, hogy a Hamis gyönyör állítólag valós történet, ez pedig abszolút fantázia. Na igen, itt lép be az írói tehetség. Nem akarom nagyon lehúzni Szalai kisasszony sikerkönyvét, de számomra Miklya Anna sokkal jobban eladta a tutit. Kikapcsolódásnak jó volt. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az egyik kereskedelmi csatornán leszívott aggyal kapcsolgatsz, és találsz egy fogyasztható, kicsit hatásvadász filmet, ám mégis a fotelben maradsz, mert legalább nem kell gondolkodnod, és különben is... érdekel és kész.

A ribis műfaj kedvelőinek pedig tutira tetszeni fog.

Ja, és a borító becsapós... Azt hinnénk, hogy egy útszéli naplójába kapunk bepillantást, de neeem... Főszereplőnk a luxusprostik közül való. Ha a regény nyolc pontot ér, akkor a borító mindössze kettőt.

"Ez lehetett a legjobb nekik: a körülrajongott szép, okos kis fejecskénkkel éreztetni, hogy hova való. Én meg csináltam, mert pénzt kaptam érte. Nem is jutott eszembe, hogy bűntudatot kéne éreznem."

8/10

Őrült világ

"– Mégis, miből élsz?

– Hirtelen felindulásból…

– Kérni… Szoktál?

– Hogy koldulni? Mondd csak ki szó szerint, hát nincs ezen mit szégyellni! Igen, szoktam. Mikor nagyon dadog már a kezem a fáradtságtól, a hidegtől, akkor odamegyek és… De soha nem ingyen kérem! Írok öt-hat verset naponta, azt el-adom egy kocsmában. Ránézek az ember ábrázatára, látom, hogy értelmesnek néz ki, és sutty… rákérdezek: Öregem, szívességből nem vennél egy-két verset tőlem? Így élek, sajnos… No így. Aztán van a félelem. Mikor kezdek kijózanodni. Mint például éjjel, mikor jött a fagy. Akkor van, hogy rettegek. De egyre ritkábban. Ugyanis én igaz embernek tartom magam. Énnekem tulajdonképpen emberi ellenfelem, ha úgy vesszük, nincsen. Egyedül az Istentől félek."

Dobray Sarolta: Őrült világ

Elolvastam: 2011. július 23.

Dobray Sarolta cikkeit már olvastam a Nők Lapjában. Azok a riportok, amelyek megjelentek az első könyvében, többnyire már benne voltak az újságban is, de mivel sajnos nem vagyok rendszeres olvasó, így csak a díva-tanodás riportsorozatra emlékszem. Már akkor is hüledeztem, hogy ilyen tényleg létezik??

Érdekes könyv, olvastatja magát. Rengeteg különböző témát boncolgat: előkerülnek megint a luxusprostik (most az olaszosok), a felső tízezer víájpí tagjai. Aztán hatalmasat ugrunk a társadalmi rétegekben - egészen a legaljára: Saci beépül a pesti hajléktalanok és koldusok közé egy riport erejéig, majd a lakásotthonok apró kötődés, szeretet és valódi otthon nélküli gyermeki közé is nyerünk bepillantást. Beköltözik egy drogelvonóra hétvégére az egyik rehab-alapítvány intézetébe is. Érdekes riportot közöl a nyílt örökbefogadásról. Elsétálunk az árvíz-sújtotta falvakba is. Majd beülünk egy cuki telefon-szexistennő mellé munka közben. Kevés választ közöl, annál többet kérdez. Egyik sztori hihetetlenebb, mint a másik. Sokan megkérdőjelezik a valóságtartalmukat. Én hiszek neki. Tudom, hogy a világ nem csak őrült, hanem egész egyszerűen éppen a feje tetején áll. És azt is tudom, hogy a világ dolgaira egyszerűen nincsenek válaszok. 

Itt egy emberi lélek piheni ki a napi fáradalmakat...

És itt egy másik ember hajtja álomra a fejét. Mindkettő ember.

A legjobban Vanessa döbbentett meg, olyan nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen létezik és nem csak egy olcsó vígjáték bugyuta szereplőjéről mintázta. A másik pedig a Laci és Era kapcsolata volt. Olyan férfi, elnézést... görény, mint Laci, nyilván létezik, de akkora p****, mint Era? A leginkább az háborított fel az egészben, hogy a saját kárán lehet valaki mulya, bárgyú, együgyü és barom, de a gyereke életét miért teszi tönkre? Biztos vagyok benne, hogy kellene egy alkalmassági vizsga, mielőtt valakiből szülő válik. Nem vezethetünk autót jogosítvány nélkül, de felelősséget vállalhatunk egy (/több?!) emberi életért mindenfajta előfeltétel nélkül??

[Indulataimat kiadtam. Köszönöm. Jobb kint, mint bent.]

Dobray Sarolta nagyon izgalmas munkával rendelkezik, igazán irigylem érte. Persze vannak saját ötletei, amelyek még érdekesebbé teszik, szerencséjére a lapnál ezeket támogatják.

Mindenkinek ajánlom elolvasni egy kis felháborodásért, szem-elkerekedésért, szív-elszorulásért. Nekem nagyon tetszett.

 

Anyukaként a legszebb

10/10

Sian Rees: Úszó bordély

Sian Rees: Úszó bordély


Elolvastam: 201.1 május 19.

Hallatlanul izgalmas témára bukkantam egy évvel ezelőtt: a könyv címe is szaftos múltbéli szörnyűségekkel kecsegtetett, ám a könyvet annál nehezebb volt megszerezni. 

Az alapsztori abból a problémából indul ki, ami az 1700-as évek végén járó brit gazdasági és szociológiai helyzet egyenes következménye volt: a háborúból hazaérkezett katonák és az emberek tömeges városba telepedése olyan hatalmas munkanélküliséget és ennek egyenes következményeként a megélhetési bűnözés és prostitúció elszabadulását okozta, hogy a börtönök kihasználtságát többszörösen meghaladták. Elképesztő állapotok uralkodtak a fegyházakban, a napi fejadagot már a minimumnál is kevesebbre szorították, mégis áramlottak a kisstílű bűnözők és prostituáltak a börtönökbe. A szigetország vezetősége ekkor egyetlen megoldást látott a börtönviseltek létszámának csökkentésére: a gyarmatokra kell száműzni a rosszfiúkat és rosszlányokat. Elsőként természetesen Amerikát próbálták elárasztani a fegyencekkel, ám a kontinens hamar nemet mondott a következő szállítmányra, így a hajók elítéltekkel tömve akár évekig rostokolltak Anglia kikötőiben.

Cook kapitánynak köszönhetően azonban egy új lehetőség nyílott a száműzetésre: ekkor alapították Sydney Cove városát, mely nagy mennyiségű telepes befogadására áll készen, hiszen egy új világ létrehozásakor tömérdek kétkezi munkásra volt szükség, valakire, aki megműveli a földeket, eteti és szaporítja az állatokat, épületeket emel a családok feje fölé. Így férfifegyencekkel teli hajók indultak Új-Dél-Wales-be. És persze a szaporodásra is gondolnunk kell: a férfiembernek szüksége van az oldalbordájára: tökéletes indok a szigetországot kicsit megtisztogatni a prostituáltaktól.

A Newgate börtön roskadozott a nehéz sorsú fiatal lányok, rafinált női bűnözők sokaságától, akik nagy része tengerentúli kényszermunkára ítéltetett a bíróság előtt. Rettenetes körülményeik közül megszabadulni vágyva várakozással néztek a tengeri út elé. Végül az 1789. nyarán útjára indult a Lady Julian, fedélzetén 260 női elítélttel, 30 matrózzal és néhány tiszttel. A "női rakomány" tagjai a legkülönbözőbb módon próbáltak érvényesülni ebben az új társadalomban: voltak, akik hamar az irányításra törekedtek és vezető pozíciót töltöttek be, mások a matrózok ágyába bújva kvázi "feleségként" hajózták végig a hosszú utat... Ausztráliáig. 

 

A kötet közelebb hozza hozzánk az elítélteket, hiszen számos asszony és lány sorsát a bűn elkövetésétől vagy már gyermekkorától megismerhetjük. Beleláthatunk a hajón szövődött kapcsolatokba, választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy miért volt szükség a hajón 60 csecsemőpólyára is, hogyan élelmezték ezt a rengeteg utast a hosszú út során, milyen nehézségekkel küzdöttek a nyílt óceánon. És végül olvashatunk egy szerelemről is, mely végül felőrölte egy tiszt életét. 

Eközben számos érdekességet megtudhatunk a 18. századi brit igazságszolgáltatásról, és persze egy új világ első évtizedeiről. Úgy tűnik, Ausztrália első telepesei - legalábbis részben - elítéltek, fegyencek voltak...

Nagyon érdekes regény, szívesen olvastam.A könyv szerzője kutatásai közben saját távoli rokonát is felfedezte a hajó utaslistáján - sajnos nem tudtuk meg, hogy pontosan ki is lehetett az. Számos alkalommal színpadra vitték a történetet, a BBC is foglalkozott a témával a Timewatch névre hallgató történelmi dokumentumsorozatának egyik részében:

10/10

Fekete pillangók

 

Chika Unigwe: Fekete pillangók


Elolvastam: 2011. február 23.

"Lagos a senki földje,
Lagos na waya.
Lagosban nincs nővér vagy fivér,
Lagosban árva vagyok én. 
Lagos na waya aaa."

Lagos Nigéria legnagyobb városa, majdnem 8 millió ember lakja, sokuk nyomorban, éhségben, fertőzések közepette álmodozik egy szebb világról, emberi méltóságról, gazdagságról. A legtöbben már tudják, hogy ez csakis külföldön lehetséges. A gyönyörű, formás idomokkal rendelkező és engedelmes lagosi lányoknak Dele bácsi tud ajánlani egy lehetőséget, amivel annyi pénzt kereshetnek, hogy segíthetnek a családjukon, de akár Mercedest is vehetnek maguknak egy szép napon....

Ez a találkozás köti össze négy nő sorsát: mind a négyen Antwerpen hírhedt kirakatos negyedében kötnek ki, falatnyi ruhákban afrikai szexrabszolgaként kínálgatják magukat az ezoterikus kalandokra vágyó férfiaknak. Egy kis lakást osztanak meg egymással a Madame szigorú szabályai szerint. Míg nem Sisinek egy napon nyoma vész....

"Bár ilyen lenne az élet – motyogta-, 

bár ilyen finom illata lenne az életnek!"

A Fekete pillangók az ő történeteiket meséli el. Honnan jöttek, milyen családból,  milyen problémákkal próbáltak megküzdeni, mikor kerültek Lagosba, Dele közelébe, egyből elfogadták-e a felkínált lehetőséget és mi történt azután, hogy megérkeztek Belgiumba, ami olyan közel van Londonhoz.

Chika Unigwe nigériai származású, Belgiumban élő írónő (irodalomból doktorált), a borító szerint miniszoknyában sétálgatott Antwerpen rosszlányos negyedében, hogy anyagot gyűjtsön a könyvhöz.

A borító figyelemfelhívó és nagyon kifejező. Engem teljesen levett a lábamról.

Számomra az egész könyv nagyon szomorú volt. Sokan gazdagszanak meg milliók nehéz sorsából, testéből. Akik tehetnének valamit, azok félrenéznek, lefizetik őket vagy egyszerűen nem érdekli őket az egész, még akár igénybe is veszik a lányok szolgáltatásait. A regényből sugárzik ezeknek a lányoknak a kiszolgáltatottsága, magánya. 

Összességében ez egy nagyon jó könyv egy nagyon súlyos témáról, ólomként nehezedik szívünkre ezeknek a névtelen afrikai nőknek sorsa.

"Ki az, aki meg mer támadni egy gyereket 

még az anyja ölében is? Az éhség."

A könyvet köszönöm a Nyitott Könyvműhely Kiadónak!

"Megrázó regény a prostitúció világába kényszerült afrikai nőkről. Ama, Sisi, Efe és Joyce. Négy afrikai nő, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összefonódott. A szebb jövő reményében, régi életüket hátrahagyva egy nigériai strici segítségével Belgiumba szöknek, ahol kirakatokból árulják a saját testüket. Egyedül, kiszolgáltatottan tengődnek egy idegen országban. Nem számíthatnak sen

ki másra, csak egymásra. Mikor egyikőjüket brutálisan meggyilkolják, a tragikus esemény kíméletlen önvizsgálatra készteti a lányokat. Miért alakult így az életük? Miért kellett Sisinek meghalnia? És mit tartogat még számukra a jövő? Chika Unigwe regényében a Vingerling utca ablakaiban ülő nők történetét meséli el. Azokét, akik a társadalom peremére szorulva élik mindennapjaikat a többi arctalan,múlt nélküli, számkivetett ember között. A Belgiumban élő, nigériai származású írónő szívbemarkoló története bebizonyítja, hogy az élni akarás még akkor is győzedelmeskedhet, amikor már minden remény elveszett."

10/10

A mű eredeti címe: Fata Morgana (2007)
Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadó
Kiadás éve: 2010
Fordította: Törő Krisztina Noémi
Oldalak száma: 344
keménytáblás, védőborítóval

Mindent a mogyorókrémért!

Szalai Vivien: Hamis gyönyör

Elolvastam: 2010. november 19.


Mi vitt arra, hogy elolvassam ezt a mindenhol reklámozott, sikerkönyvként elkönyvelt, "tényfeltáró" olvasmányt? Az egyszerű kíváncsiság. Én nem olvastam Annácskáról, nem olvastam NagyŐAnikóról, és más celebről sem, hát itt volt az ideje egy kis összefoglalónak.
Nem irodalmi műként tekintettem erre a könyvre és a híresztelések ellenére nem vártam tőle sokat.
Egy luxusprostituált életéről szól, az írónő vallomása szerint egy valóságos személy ihlette a regényt. Én ezt teljes biztonsággal el is tudom hinni, hiszen vannak, tudjuk, köztünk élnek. De abban biztos vagyok, hogy sok helyen lett beleszőve egy kis mese itt-ott. És talán nem is egyetlen hölgyike életét vette célba, hanem akár összegyűrte egy pár lány sorsát.

A lelkizős részektől rosszul voltam néhol, és szerintem sehol sem illettek össze a hideg-rideg számító nőci gondolataival. Tetszett, amilyen őszintén istenítette a pénzt, elhittem. És elhittem azt is, amikor lenézte az összes többi nőt, a háziasszonyokat, a feleségeket, az anyákat. Biztos vagyok benne, hogy önértékelési problémái miatt próbálja felmenteni magát így, és az is igaz lehet, hogy nem tudja elképzelni azt, hogy valaki élhet boldogan.
Ezért néhol sajnáltam, máskor lesajnáltam. Végül úgy döntöttem, hogy a világon millió ember kezdi az életét nálánál rosszabb körülmények között, mégsem válik belőle prosti, és mégis ember lesz.
A magyar elitről szóló részeket is elhittem, hiszen nap, mint nap olvas ilyesmiket az ember itt-ott az interneten, vagy hall a tévében. Egy része rosszindulat, egy része valóság. Nem igazán érdekel, hogy melyik igaz és melyik nem. Szánalmasnak gondolom a celeb-világnak ezt részét, nagyon jól bemutatta a Hamis gyönyör a valóságot. Amit persze én se ismerek, csak elképzelni tudom, ám ezernyi bizonyítékát szórják elénk a kis sztárocskáink, hogy a földön mindenféle trükköt kieszelnek annak érdekében, hogy a köztudatban maradjanak. A szakterület ellen pedig kár lázadozni, nem véletlenül hívják az ősi szakmának, hiszen mindig is volt keletje, és lesz a jövőben is. Egyes férfiak a legtökéletesebb feleség mellől is eljárnak majd másfelé, mások pedig sose fognak. Egyes nők mindig is fognak önszántukból a könnyebb (?) élet mellett dönteni, mások sosem.
A könyvből egyébként tökéletesen  sugárzik a hidegség-ridegség, minden soron átüt a fagy, amitől nem lesz az embernek jó kedve. De elolvassa kíváncsiságból. Vagy nem.

"Van egy rejtett világ Magyarországon, ahol mindent pénzben mérnek. A rangot, a boldogságot és a szexet is. Egyes divatos partikon a meghívottak félmilliós ruhában érkeznek, de ezer euróért bármikor szívesen megszabadulnak tőle, akár egy percnyi röpke kéjért is. Az ilyen eseményen megjelenő luxusprostituált státusszimbólumnak számít. Nyílt titok, hogy a felső tízezer tagjai között számos olyan férfi akad, aki tökéletes testű, fizetett szerető segítségével kívánja kiélvezni a megvásárolható szexuális gyönyöröket – a pénz nem számít! Ebben a vendégkörben egy menet ezer euró, viszont csak a fantázia szabhat határt az aktus mibenlétének – szégyenérzet vagy gátlások soha. A luxusprostituált csókolózik, tűri a perverziókat, és vállalja a kockázatot azzal, hogy nem használ óvszert.
A szerző újságíró, akinek egy magyar luxusprostituált vallott az életéről, tabuk nélkül. Az ő történetei alapján született meg ez a regény."

5/10

Másodállásban boszorkány

Pasquale Festa Campanile: A szerelmes boszorkány

Elolvastam: 2010. október 27. 

Pasquale Festa Campanile olvasottság tekintetében a második legnépszerűbb regénye (első helyen A lator áll) az 1600-as évek Itáliájában játszódik, Rómában és egy környező kis faluban. Furcsa ötvözete két, manapság divatos témának: a boszorkányságnak és a kurtizán/szajha-életnek. Főszereplőnk, Isidora ugyanis mindkét mesterséget magas fokon űzi. Bár a boszorkányságban több helyen nem voltam igazán biztos.

 

A boszorkányos könyvek egyébként a vámpíros könyvek testvérei valahol, azonban mégsem idegenkedek tőlük. Emiatt fogtam a kezembe A szerelmes boszorkányt is. Beharagozásként azt olvastam róla, hogy kifejezetten humoros, könnyed és szórakoztató. Én azt gondolom, hogy valamennyire felszínes, hiszen sok minden történik benne, sok helyszínen járunk, de olyan érzése van az embernek, hogy minden csak egy pillanatig tart és már tova is rebbenünk. Nem mondanám nagyon humorosnak sem, van benne pár megmosolyogtató jelent ugyan, de nem az a tipikus vicces könyv.

Isidora, boszorkány-férfifaló főszereplőnk szerethető jellem, nagyon könnyedén veszi az életet, jön-megy, kedve szerint él. Sok férfinek okoz örömet, boszorkányságát is megcsillogtatja néhol, azonban amikor szerelemre gyúl, a lehető legalkalmatlanabb férfit választja: a pápát. Persze nem a cölibátus miatt, hiszen VIII. Orbánnak ugyan mindegy lenne egy bűnnel több vagy kevesebb, sajnos nem szeretik viszont Isidorát. Imádtam viszont a bosszújeleneteket, főleg a könyv elején azt a rengeteg tréfát, amivel megkeserítette az emberek életét. Nem érdemes borsot törni az orra alá, na.

A könyv végét elkapkodottnak éreztem. Nem tudtam elfogadni az új lángolást, sem a tragikus végkifejletet, hiszen ez az egész nem ezt sugallta magából. 

Összességében szerettem olvasni, tényleg szórakoztató volt. Pajzán jelenetekben bővelkedett a könyv egyébként, mely helyenként már inkább erotikusnak mondható részeknek bizonyultak.

"Elővettem zsebemből a kulcsot, és zajtalanul fölsiettem Donna Olimpia lakosztályába. Minden rendben volt: úrnőnk aludt, a kertész csacsija, amelyet szintén megitattunk vízben feloldott porral, ott aludt a hölgy mellett az ágyban: cinkosaim vitték föl és fektették le.
Kínszenvedés volt nézni, hogy bepiszkolta az állat a szép flandriai lepedőket, de hát nem lehetett rákényszeríteni, hogy levegye a patáit, mielőtt leheveredik.
Sorban benéztünk a kulcslyukon. Reggel felé Donna Olimpia fölébredt. Szokása szerint kinyújtotta kezét a félhomályban, mivel azt hitte, Villaferro fekszik mellette, megérintette a csacsi jókora, meredező szerszámát, s fölsikoltott. Kiugrott az ágyból és gyertyát gyújtott.
Éppen én leselkedtem. Láttam, hogy úrnőnk szeme kidülled, a kezébe harap, hogy el ne kiáltsa magát."

 8/10