2013. november 10., vasárnap

Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai



John Cleland: Fanny Hill Egy örömlány emlékiratai

Na ez az a könyv, ami mindenféle prüdéria ellenére sose lesz az én világom. Azért olvastam el, mert egyrészt rajta van az 1001-es listán, másrészt az erotikus irodalom alapművéről van szó. És persze azért, mert rövidke.
Szóval adott a pajzán nevű Fanny, aki még egészen zsenge leányként kerül a londoni éjszakai életbe. A történet a 18. században játszódik, szóval aki "szürke árnyalatos" élményeket keres, az kutasson tovább. A könyv borítója nagyon tuti, mert az egész sztori olyan, mintha egy kulcslyukon keresztül leskelődnénk, látunk is, meg nem is. Szó van a dolgokról, szavakkal leírja a lényeget, de mégis van, ami kissé rejtve marad. Híres urak és istállófiúk egyaránt élvezhették a fiatal Fanny kegyeit.
Az 1910-es borító. Forrás: Wikipedia

Van ám humor is a "történetben" és egy csipet tragédia, hiszen semmi más nem sodorhat ilyen pályára egy nőt, csakis valami tragédia... A legviccesebb rész mindig az volt, amikor meg kellett nevezni a férfi dákóját :D Hogy erre az író micsoda kifejezéseket talált... hát az megér egy misét.
No de összességében unalmas volt, minden oldalon ugyanaz történik. Nem nyerte el különösebben a tetszésemet, de el tudom képzelni, hogy ez a kis könyvecske mekkora port kavarhatott annak idején!
John Cleland az 1700-as években élt angol novellista (1709-89.), a Fanny Hillt egy börtönben töltött időszak során írta (mivel álmodik a kecske...?), aminek publikálása miatt röviddel a zabadulása után ismét letartóztatták. Legálisan majd száz évvel később kerülhetett az olvasók kezei közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!