Búcsú ​Tóanyánktól

"Mivel szokásaink nem engedik meg, hogy rokonainkkal kiabáljunk, nagyanyám a disznókra rivallt:
– Mit képzelsz, ki vagy te? Te kis elkényeztetett liba! Hát nem sül ki a két szemed? Hát semmi felelősségtudat nem szorult beléd?"

Jang Ercsö Namu: Búcsú ​Tóanyánktól

Élet a világ peremén

Régóta szemezek ezzel a könyvvel, mindig is érdekeltek a különleges tájak, különleges kultúrák. Hát ennél különlegesebbet elképzelni sem tudnék: a moszo népcsoport, akik valahol Kína és Tibet határán, messze magasan a tengerszint felett élnek eldugott kis falvaikban. Különleges társadalmi berendezkedésük a világ érdeklődésére a mai napig számíthat, pedig az eredeti kultúrájukból, hagyományaikból – hála a globalizációnak – igencsak kevés maradt. Erről a társadalomról már sokan hallhattak, „igen, igen, ez az a hely, a földi paradicsom, ahol a nő az úr”, én is találkoztam ezzel a hozzáállással, amikor a könyvről meséltem ismerőseimnek. Az igazság azonban sokkal kevésbé drámai avagy paradicsomi: itt a nő viseli a családfő szerepét, az ő felelőssége minden gyermek (és sokszor a leszármazottak) nevelése, a család táplálása, az ehhez szükséges élelem megtermelése, beszerzése. Az anya fogja össze a családot, lányai vele maradnak, unokákat szülnek. A fiúk kiröppennek, általában vándorkereskedőnek állnak vagy pásztornak a messzi hegyi vidékeken. Így tehát a nőnek nincs párja, nincs házasság, a szerelem, a gyermekáldás szabad dolog, mindenki maga tudja, hogy szeretné intézni.
Főszereplőnk, Namu, ebbe a világba születik valamikor a világháború után. Cseperedése, felnőtté válása során zajlik a kínai szocialista forradalom és sok-sok átalakulás a világban, melyek sem az ő, sem népének életét nem hagyják érintetlenül.
Összességében bármennyire is próbáltam, nem bírtam Namut sem megszeretni, sem megérteni, ám rendkívül érdekesnek találtam ezt az elém táruló, már-már sajnos letűnőfélben lévő világot.


"Egy moszo szemében senki sem válhat annál jobban nevetség tárgyává, mint az, aki a féltékeny szerető szerepét ölti magára, s akinek viselkedése számunkra olyan, mintha meg akarna lopni minket. A mi szemünkben semmi sem oly megvetendő, mint a másikkal való hangoskodás vagy a nagylelkűséget teljességgel nélkülöző magatartás."

Moszo asszony a Lugu-tó környékéről