2018. február 23., péntek

Misu háborúja


 

Pachmann Péter: Misu ​háborúja

Időnként kiveszek a könyvtárból olyan könyvet (direkt), melyről nem tudok semmit és a fülszöveg elolvasása nélkül gyakorlatilag vaktában viszem haza. Így került hozzám a Növényevő (amivel azóta is birkózom...) és nem régen a Misu háborúja, melynek még a szerzőjét is otthon olvastam le a borítóról.

Pachmann Pétert a híradóból ismerem (mivel gyakorlatilag nem nézek tévét), nem is tudtam, hogy könyvet írt. Nagyon kíváncsivá tett, amikor megtudtam, hogy ő írta. Aztán utánaolvasgattam egy kicsit a karrierjének és kiderült (számomra), hogy Pachmann Péter pályája elején, mindössze 23 évesen a délszláv háborúról kellett tudósítania.

Ez egy elég homályos, szinte ködbe vesző történet, mely az idősíkokban ugrálva elég lassan bontakozik ki. Adott a délszláv háború és egy busz, mely a Drina völgyébe tart asszonyokkal, gyerekekkel és kéksapkásokkal a fedélzeten. Adott egy asszony, akinek gyermektelen házassága válságban van, a férje gyakorlatilag a vágyott gyermekért kapar tíz körömmel. Ismeretlen okokból hozzájuk költözik a magyar  származású Ábrahám, aki teljesen megrontja ezt a házasságot és mást is. Misu traumatikus körülmények között megfogan, majd ha lehet még traumatikusabb körülmények között megszületik, majd mire az anyja igazán megszereti és kötődni kezd hozzá, meg is betegszik. Így az anya megpróbálja a háborús körülmények között gyakorlatilag az élete árán is megmenteni a gyermekét.
Mire teljesen összeállt bennem a sztori, leesett az állam. Azt gondoltam, hogy ez már annyira beteg, hogy csakis több valós történet, legenda egyvelegéből állhatott össze, ez így egyben nem létezhet. Aztán a könyv végén kiderül, hogy dehogynem, az élet bizony ilyen lapokat oszt egyeseknek, anélkül, hogy bármivel is rászolgáltak volna.

Millió második világháborús könyvet, Holokauszt-témájú regényt, beszámolót olvastam már, és ma már tudom, hogy bizony a délszláv háború is említhető a pokol könyvének ugyanezen az oldalán.
9/10



Pachmann Péter a Mokkában beszél háborús emlékeiről és könyvéről:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!