Srapnel

William Wharton: Srapnel

 "A legfontosabb, amit megtanultam, hogy soha többé nem akarok mások által rám ruházott hatalmat. Egyfelől azért, mert nem vagyok az a fajta. Nincs bennem elég felelősségérzet. Másfelől pedig azért, mert nem hiszek az olyan hatalomban, amivel mások ruháznak fel. Az egyetlen hatalom amit elfogadnék, amit bárkinek el lenne szabad fogadnia az életben, az a saját képességeinek, nem valami hierarchikus rendszernek köszönhető hatalom. Úgy éltem végig az életemet, hogy mindig is kerültem a hatalmat."

 

Ismét egy háborús regény. William Wharton életművével már régóta szemezek, a Madárkát mindenképpen szeretném tőle elolvasni.

Wharton stílusa egyszerű és tényszerű, tele öniróniával, őszinteséggel és fájdalommal. A háború valóban valami olyan dolog, ami az emberekből a legrosszabbat hozza ki, és a cél mindössze a szerencsés túlélés. A Srapnelben bajtársairól és saját magáról gyűjtött össze történeteket, miután a kiképzést követően behajózták őket és a Csendes-óceáni térség helyett Angliába került, ahonnan a francia partokra irányították a csapatokat. Szerencsétlenségére bedobták az ellenséges vonalak mellé, mint rádiós kollégát a háttércsapatokkal, partizánokkal való együttműködés elősegítésére a partraszállás előtt. Számtalan szörnyűséget, rémséget átélt, megélt, a hadseregben tapasztalható kemény és sokszor igazságtalan hozzáállást is megtapasztalhatta. 

Épp ebben az időben néztük otthon az Elit  alakulat című sorozatot, mely az Easy század harcát mutatja be a kiképzéstől a francia partraszálláson át, megjárva Hollandiát, Belgiumot Németországig, nagyjából ugyanezt az utat járhatjuk be Whartonnal a Srapnelben is. Mindkettő kőkemény, együtt még ütősebb.

Háborús témájú könyveket kedvelő olvasóknak kihagyhatatlan. Rövidsége, őszintesége miatt pedig másoknak is ajánlom ezt a kevésbé ismert művét Whartonnak.

  "New Yorkban egyszer Kurt Vonneguttal vacsoráztam. Megkérdezte, hogy „Milyen volt a te háborúd?” Válasz helyett hetykén felsoroltam, hányszor állítottak hadbíróság elé. Rossz választ adtam. A háború számomra borzalmas trauma volt. Rettegtem, nyomorultul éreztem magam, és minden bizalmamat elvesztettem az emberekben, legfőképpen önmagamban. Rettenetesen rossz élmény volt.
    Ezt a könyvet sem volt kellemes megírnom. Mélyre ásva előkerültek ifjúkorom vértől és bűntudattól bűzlő, eltemetett bűnei. Sok olyasmi történt velem vagy miattam, amire nem vagyok büszke, amire nincs mentségem: érzéketlenség, gyávaság, kapzsiság, csalás. Ezeket a történeteket soha nem meséltem el a gyerekeimnek. Az egóm nem volt elég erős ahhoz, hogy ezt elbírja, és talán még most, túl a hetvenötön sem vagyok elég erős hozzá."

És ha már itt tartunk, akkor ugyan nem könyvajánló, de a sorozatok/filmek a másik kedvenc időtöltésem, így megragadom a lehetőséget, hogy a téma iránt fogékonyaknak nagyon ajánlom az Elit alakulatot. Ez egy 10 részes sorozat, mely Stephen E. Ambrose könyve alapján készült az Easy század történetéről, mely 1942-ben alakult és az amerikai hadsereg önkéntesekből álló légiszállítású hadosztályainak elitjét képezte. A részek elején megszólalnak a túlélő (és még a 2000-es években is életben lévő) veteránok, visszaemlékezve hányattatott harci élményeikre. A nem kis számú top kategóriás színész mellett fontos elmondani, hogy a sorozat producerei Steven Spielberg és Tom Hanks...

10/10 és 10***/10