2013. március 10., vasárnap

Kikötői hírek


E. Annie Proulx: Kikötői hírek


Az amerikai újságíró-írónő Pulitzer-díjas regénye azért került a kezembe, mert a híres 1001-es listán is szerepel és nem mellesleg az egyik közeli antikváriumban ráakadtam idestova lassan két éve. 

A történet New Yorkban kezdődik. Megismerkedünk Quoyle-lal, a ronda, minden egyéniséget nélkülöző pasival, aki igazi szerencsétlen: magányában nagy nehezen talál egy barátot, az is elköltözik inkább Floridába, majd halálosan beleszeret egy nőbe, aki a világ ribanca. Quoyle egy szerencsés szerencsétlenség következtében hamar özvegységre jut, két kislányával a segítő szándékú, ám igen külön nagynéni ötlete nyomán felkerekedik és Újfundlandra utazik. Innen származik, így evidens, hogy itt kezdjen új életet...

Hamar talál is állást, a helyi lapnál kell szerkeszteni a kikötői hírek és a közúti balesetek rovatot.
És innen kezdődik igazából a történet: megismerkedünk a killick claw-i halászváros lakóival, az életük nehézségeivel, egy hallgatag, magas nővel, a szerkesztőség elmebajos dolgozóival. 
A nagynénivel a család réges-régi zöld házát igyekszenek használható állapotba hozni.

A regény alapján nekem úgy tűnt, hogy Killick Claw és környéke az a hely, ahol rengeteg szomorú dolog történik, az a néhány ezer lakos képes több bűnt elkövetni, mint egy nagyváros polgárai. Innen mindenki csak menekülne. Mindenki Floridáról, Ausztráliáról álmodozik. Páran le is lépnek. Egyedül Quoyle az, aki itt szeretne letelepedni. 

Egy lassú folyam ez a történet, igazából nem éreztem, hogy hova tartunk. Komor hangulatú életkép egy halászvároskáról, ahol már nem nagyon van munka, jövő és remény sem. A tél kőkemény és hullák úszkálnak a part menti vizekben. A szerelem nem lángol, csak éppen pislákol. És a legnagyobb szerencse az, ha éppen nem történik semmi sem.

Pulitzer-díj ide, Pulitzer-díj oda, én vártam ennek a könyvnek a végét. Ettől függetlenül elolvasásra érdemesnek találom, hiszen sok érdekességet meg lehet tudni az észak-amerikai kisvárosok életéről, Új-fundlandról, és a mostoha körülmények között élő nagyon is hétköznapi emberekről. 
Ami a regény legnagyobb pozitívuma, hogy az írónőnek sikerült megalkotnia a lehetetlent: kívül-belül unszimpatikus és utálatos főszereplőnket alig 400 oldal során sikerült a szívembe zárnom és megkedvelnem!
Quoyle igazi hétköznapi hős, aki egy kis kitartással és aprócska szerencsével (higgyétek el, nem sok jutott neki az életben) a tragédiából is tud pozitívumot csinálni. És a homárból is lepényt sütni :)

A könyv hangulata nagyon átütő: hideg, jeges, komor, pont, mint az új-fundlandi vidék!

A filmadaptáció 2001-ben készült el, a főszerepben többek között Kevin Spacey (Quoyle, aki sokkal-sokkal rondább a könyv szerint!)), Julianne Moore és Cate Blanchett.


8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!