Ursula Jones - Sarah Gibb: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma
Nekem úgy tűnt a könyvesboltok polcelrendezése alapján, hogy Ursula Jones könyvei ma a kislányoknak szóló gyermekirodalom (?) divatosabb darabjai közé tartoznak - bár nálunk az ilyenfajta kategorizálás nem szokott bejönni, hiszen kisfiam legalább olyan elragadtatással böngészte a könyvet, mint jómagam.
Szóval ez egy modern királylányos mese, aminek erőssége mindenképpen a tetszetős, igényes illusztrációkban található, jó nagy alakú, részletgazdag, a borító enyhén csillanós és az árnyékszerű ábrázolásmóddal mindenképpen kitűnik a többi kortárs királykisasszonyos könyv közül (Sarah Gibb keze munkáját dicsérik).
A történet egy királykisasszonyról szól, aki birodalom és kastély híján egy kopott szekéren szállítja minden vagyonát: székeket, madárkalitka, a biztonság kedvéért egy váza virág, teáskancsók,... - egyszóval minden, amire egy vándor királykisasszonynak szüksége lehet. Abban pedig senki sem kételkedik, hogy ő valójában királykisasszony, mert az. Útra kel Pompás nevű pónilovával hogy megkeresse a birodalmát. Mivel ő egy szegény királykisasszony, akinek birodalom mellett pénz sem jutott, így a logisztika területén helyezkedik el, rakoncátlan nagymamát vagy akár sánta kutyát is szállít a megbízó kívánsága szerint.
És közben töretlenül keresi a birodalmát és minden kastélyba ellátogat illendően, ahogy az a jól nevelt királykisasszonyokhoz illik. Vilhelmina királynőnél megismerkedett az udvari bolonddal, akitől kapott egy piros harisnyát, melyet a gyerekek örömmel kerestek aztán minden további oldalon.
Egy ilyen alkalommal részt vesz az ország királyfijának koronázási ünnepségén, ahol a királyi ifjak összevesznek a szépséges királylányon és sütivel kezdik dobálni egymást.
A királykisasszony elszomorodva odébbáll, majd összetalálkozik ugyanazzal az udvari bolonddal, akivel nagy-nagy szerelembe esnek. És a nagy-nagy szerelem közepette még a birodalmát is megtalálja, amolyan "kapott is meg nem is"-módon: Imitt, Amott és Mindenütt királynőjének nevezheti magát ezentúl.
Aranyos történet és nem a klasszikusokból ismert klisékből építkezik, ráadásul még néhány kacagtató poént is belecsempésztek, így szerintem ez egy szerethető, jó mesekönyvvé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!