Érdekes nézőpontból indul a könyv: egy magzat érzékeli a körülötte
játszódó eseményeket, halljuk a kommentárját, a gondolatait. Hm. Le is
tettem gyorsan, annyira nem volt életszerű. Csak kíváncsi voltam ezekre a
Hitler-féle gyermekgyárakra, így a könyv olvasása mellett döntöttem, a
stílus is egész jó volt, érdekeltek az események.
Max (született 1936. április 20-án, Hitler születésnapján) egy Lebensborn-program keretében fogan meg a genetikailag és fenotípusában tökéletes német anyától és kiváló SS-tiszt apától, majd az évek során tökéletes náci fiatallá, Konráddá cseperedik, akit a német hadsereg, titkosszolgálat már gyermekként különböző (aljas) célokra használ fel a megszállt Lengyelországban, majd hazájában. Konrád egyetlen célja, hogy olyan kemény legyen, mint a Krupp-acél és magát hazája és az apának tekintett Führer szolgálatába állítsa.
Érdekes a történetvezetés, hiszen a szülők nélkül növekedő Konrád fokozatosan veszíti el szűklátókörűségét és ismeri meg a "kötődés" érzését, míg a történet végére a "Konrád" nevet is eldobva magától ismét Maxxá nem válik.
Ami számomra, történelmi regényekért rajongó olvasó számára negatívum, az a tömérdek pontatlanság, torzítás és valótlanság, amit a regény a Lebensborn-programmal vagy a Harmadik Birodalommal kapcsolatban állít. Számomra a történelmi hűség nagyon fontos, a regényírónak felelőssége van, hogy adja át a tényeket, mit ismertet a könyvben. Nyilván szörnyű mindaz, ami történt, már tökéletes faj "gyártására" való törekvés az is felborzolja az ember idegeit. De az írónő maradhatott volna a történelmi tényeknél, nem kellett volna felturbózni.
Ettől függetlenül jó könyv, különösen azért, mert a náci Németország kevésbé ismert programjáról szól, pedig sokan még ma is "isszák a levét"...
Max (született 1936. április 20-án, Hitler születésnapján) egy Lebensborn-program keretében fogan meg a genetikailag és fenotípusában tökéletes német anyától és kiváló SS-tiszt apától, majd az évek során tökéletes náci fiatallá, Konráddá cseperedik, akit a német hadsereg, titkosszolgálat már gyermekként különböző (aljas) célokra használ fel a megszállt Lengyelországban, majd hazájában. Konrád egyetlen célja, hogy olyan kemény legyen, mint a Krupp-acél és magát hazája és az apának tekintett Führer szolgálatába állítsa.
Érdekes a történetvezetés, hiszen a szülők nélkül növekedő Konrád fokozatosan veszíti el szűklátókörűségét és ismeri meg a "kötődés" érzését, míg a történet végére a "Konrád" nevet is eldobva magától ismét Maxxá nem válik.
Ami számomra, történelmi regényekért rajongó olvasó számára negatívum, az a tömérdek pontatlanság, torzítás és valótlanság, amit a regény a Lebensborn-programmal vagy a Harmadik Birodalommal kapcsolatban állít. Számomra a történelmi hűség nagyon fontos, a regényírónak felelőssége van, hogy adja át a tényeket, mit ismertet a könyvben. Nyilván szörnyű mindaz, ami történt, már tökéletes faj "gyártására" való törekvés az is felborzolja az ember idegeit. De az írónő maradhatott volna a történelmi tényeknél, nem kellett volna felturbózni.
Ettől függetlenül jó könyv, különösen azért, mert a náci Németország kevésbé ismert programjáról szól, pedig sokan még ma is "isszák a levét"...
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kíváncsian várom a gondolatodat!