2014. március 26., szerda

Mostohák



"-Nem is értem, miért hívják ezt esküvőnek - mondta valaki a háta mögött."
 
Joanna Trollope: Mostohák

Kicsit sem könnyű olvasmány ez a könyv. Annyira életszagú, hogy az már fáj. Társadalmunk tipikus (és nagyon is gyakori) jelensége a mozaikcsalád. 
Josie és Tom Carven elváltak. Josie magával viszi a kisfiát, a 8 éves Rufust új házasságába Matthew-val, aki pedig előző feleségétől, Nadine-tól született 3 sértett és sérült gyermekét dobja a "közösbe": Beckyt, Rory és Clare-t. Tom még legelső házasságából van két fiatal felnőtt gyermeke, Lucas és a bonyolult lelkületű Dale. Nadine eközben a talpon maradással küszködik. Tom új, harmadik asszonya, Elizabeth, a kedves és egyszerű aggszűz, a kapcsolatukért küzd, de ez cseppet sem egyszerű Dale mellett. 
Nagyjából ez a felállás, olyan, mint egy szappanopera, de sajnos nagyon is életszerűen megrajzolt, szomorú sorsok és igazi boldogtalanság világlik ki a szereplők életében. Mindannyian elvesztettek valamit, keresnek valamit, amit soha nem fognak már megtalálni. A gyerekek közben szenvednek, azért küzdenek, hogy a felszínen tudjanak maradni, és a gyermeki ragyogás helyett fásultság, szomorúság költözik a szemükbe. 
Nehéz ebben a bonyolult és szövevényes viszonyrendszerben bármi olyat kialakítani, ami jó, ami mindenkinek megfelel. Olyat pedig, ami a boldogsághoz hasonlít, teljességgel lehetetlen.

Sosem értettem, miért olyan magas a válások száma ma a nyugati világban. Biztos közrejátszik a család fogalmának elértéktelenedése, az, hogy az "eldobjuk a régit és újat veszünk" attitűd már nem csak a mosógépekre igaz. De azt nehezen tudom megérteni, hogy miért hagyjuk, hogy ebben a zűrzavarban elvesszenek a gyermekeink, akik a legtöbbet veszítenek: a talajt a lábuk alól. Joanna Trollope könyve bárhol és bármikor játszódhat, akár a szomszédban is - és ez benne a szomorú. 

Nagyon jól megírt, életszagú könyv.



-->

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kíváncsian várom a gondolatodat!