2018. július 17., kedd

A ​Mandible család


 

"-Kézmosáshoz ne használj tiszta vizet!"

Lionel Shriver: A ​Mandible család 

2029–2047

 

Lionel Shriver az egyik kedvenc íróm, így nem csoda, hogy alig vártam már, hogy megjelenjen új könyve, ami egyben új műfaj is. Nem is tudom, hogyan kategorizáljam, számomra ez olyan soft-apokalipszis-regény, mindenesetre nagyon érdekes kérdést vet fel. Nem vagyok egy pénzügyben, közgazdaságban járta olvasó, ám azt tudom, hogy az Egyesült Államok államadóssága nem kevés és összességében a népesség eladósodása sem alábecsülendő.
Na most Shriver azzal a fantáziával játszadozik tovább a kötetben, hogy mi történik akkor ha az Egyesült Államokra lekapcsolják az internetet (ez enne az előzményünk), majd miután ezt sikeresen túléli, bedöglesztik a a dollárt, mely elértéktelenedik, az infláció elszáll, a megtakarítások elvesznek, a hitelek bedőlnek, és úgy általánosságában az államgazdálkodás csődbe jut. Ezt a szitut láttatja a közeljövőben egy jókora család szemével, ahol az öreg Madible (történetünk kezdetekor már a 100 felé közelít) tekintélyes vagyont halmoz fel. Ennek a vagyonnak nagy részét élvezik leszármazottai, unokái már változó mértékben és persze saját maga is. A történet a nagy összeomlást követően indul be igazán, mikor is az unokák és családjaik amennyien vannak, annyiféleképpen élik meg a szitut. A dúsgazdag pszichoterapeuta Avery például teljesen kiakad az életszínvonal-csökkenés miatt, a két lábon álló Florence azonban ügyesen szembenéz a változásokkal. Hogy tetézzük a bajt, még hazatér Franciaországból a hóbortos vénlány, Nollie, akiről szintén a családnak kell gondoskodnia, van egy lakójuk, Kurt, akit a hajléktalanságtól kell megmenteni és van Jarred, aki a messzi távolban farmgazdálkodást folytat. És ott van Florence fia, Willing, aki autodidakta közgazdász, ügyesen és jól átlátja a helyzetet, majd amikor cselekedni kell, nem riad meg semmitől. Unokatestvére, a csinos Savannah ugyanígy tesz, ám valami egészen más sül ki a dologból. És Goog, illetve Bing, a vicces nevű unokatestvérek is learatják a magukét. Láthatjuk, hogy egy ekkora gazdasági és társadalmi változás milyen hatást gyakorol a családokra, az amerikaiakra és különösen erre a dúsgazdag, szépreményű családra.
Közben a világpolitika dübörög, nagyhatalmi változások mozgatják a mindennapi ember életét: Mexikó gazdasági hatalommá, Kína és a Távol-Kelet abszolút hatalommá növik ki magukat. A világ hatalmasat fordul.
A történetvezetés érdekesre sikerült, azt hittem, átfogja ezt a közel 20 évet, ám ehhez képest az első három év nagy hangsúlyt kap, majd egy élet váltással 2047-ben találjuk magunkat és mellékes fejezetnek éreztem azt, hogy mi lett a családból és a világból ezalatt az időszak alatt, amikor nagyon is lényeges változások mentek végbe. Kicsit úgy éreztem, kellett volna még kapjunk abból, hogyan alkalmazkodtak az egyes szereplők és az Államok. Ugyanígy néhány szereplőt egész komolyan és közelről megismerünk, míg másokat sokkal kevésbé kidolgozva, csakúgy szőrmentén ismerhetünk meg.
A nyuggerpuki és a zselé kifejezéseket azért magamévá tettem :D

"Itt senki sem segít rajtad, hacsak nem akar, és ami még rosszabb, ehhez az kell, hogy kedveljen téged."

Lionel Shriver megint (még mindig!) nagyon jól ír, a történet szerintem a valósághoz egész jól közelít (abszolút hihető) és a regény mindvégig lekötött, elgondolkodtatott.




"Az amerikaiak mentális és fizikai egészsége országszerte rengeteget javult. Kövér emberek csak elvétve akadtak. Az allergia ritkaságnak számított, és ha valaki mostanság mégis arról beszélt, hogy tartózkodik a gluténtól, akkor azt egy falat kenyér valószínűleg meg is ölte volna. Az anorexiához és bulimiához hasonló táplálkozási zavarok megszűntek. Ha netán egy barát azt állítaná magáról, hogy depressziós, azzal valami szomorú dolog történt. Az életre-halálra menő rettegés árja után már senkinek sem maradt arra energiája, hogy féljen a pókoktól, a bezártságtól, vagy éppen attól, hogy
kilépjen a házból. A harmincas években a kifosztott patikák nagybani csődje, valamint az utcai drogok kápéért való beszerezhetőségének széleskörű ellehetetlenülése országszerte leszoktatta a függőket az anyagról. A konditermek bezártak, a személyi edzők pedig az izzólámpa sorsára jutottak. Viszont az, hogy saját maguk javítgatták az ingatlanaikat, művelték a kertjeiket, hogy üzemanyag-spórolás céljából gyalog jártak, és baseballütőkkel tángálták el a betolakodókat, lenyűgözően fitté tette az amerikaiakat. Miután a nemi átalakító műtétek nagy vonalakban megfizethetetlenek lettek, értelmét vesztette a nemi identitászavar diagnosztizálása. Ha egy nőnek férfias hajlamai voltak, erőteljes, szögletes mozgást vett fel, és bokáját a térdén vetette keresztbe, így mindenki vette az üzenetet, és a gesztikuláció is elegánsabb volt. Ahogy az álmodás lenyomta a drogokat, úgy a szexuális fantáziálás is mindig tisztább, kellemesebb, és nem utolsósorban olcsóbb módja volt egy egész seregnyi szeszélyes hajlam kiélésének, mint a fantáziák megvalósításának durva, fájdalmasan tökéletlen élménye. Senkinek nem volt se pénze, se ideje, se türelme semmiféle nyavalyához. Nem arról volt szó, hogy az amerikaiak a furcsaságokra gerjedtek volna, csak egyszerűen már nem érezték szükségét, hogy tegyenek ellenük."